A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

AZ 1918—19-ES FORRADALOM SÁROSPATAKON 287 Bár a csehszlovák csapatok parancsnoka, Piccione, olasz tábornok úgy nyilatkozott, hogy az új demarkációs vonal nem jelenti Csehszlovákia területének végleges határait, ezt a párizsi konferencia még megváltoztathatja, meg kell várni a békekötés aláírását, mégis a csehszlovák hatóságok az első órától kezdve úgy nyilatkoztak és intézkedtek, hogy ez a terület már végleg Csehszlovákia területévé vált. Bár ez a megszállás mindössze három hétig tartott, arra jó volt, hogy a szocializmus iránti hűség szempontjából próbára tegye az embereket, mert cselekedeteik alapján meg lehetett állapítani, hogy kik a hívei és kik az ellenségei a szocializmus eszméjének. A proletárdiktatúra kikiáltása után a munkáshatalom sok, látszólag csatlakozó, vezető pozícióban levő személyt meghagyott állásában. A csehszlovák megszállás alatt azonban többen igen hálátlanul viselkedtek. A felvidék megszállásakor az idegen csapatok parancsnoka mindenütt felszólította a vezető állásban levő személyeket, hogy jelentsék hivataluk részéről mindazokat, akik a kommunista mozgalomban részt vettek. A megváltozott helyzet, a kapitalista rendszer visszaállítása a helyi kisburzsoázia körében jó táptalajt nyújtott a vádaskodás, a rágalmazás, a becstelen magatartás bűneinek elkövetésére. A direktórium tagjait a várban levő értékek eltulajdonításával rágalmazták, amelynek koholt voltáról Várszéli, a hercegi kincstár gondnoka adott ki cáfoló nyilatkozatot [56/a]. A csehszlovák parancsnokság felhívására a régi bürokrácia képviselői mindenütt buzgón tettek eleget a kért jelentés beterjesztésére, bár tudhatták, hogy jellemtelen és becstelen cselekedetükkel mérhetetlen szenvedésnek teszik ki a feljelentett személyeket és családjukat. A feljelentők abban a tudatban tették meg jelentésüket, hogy a helyzet már nem változik, azonban a történelmi események rövid időn belül rácáfoltak elképzelésükre. Ugyanis a dicsőséges miskolci csata után meginduló felvidéki hadjárat közben a csehszlovák csapatok hanyatt-homlok menekültek az újabban birtokba vett területekről. A Vörös Hadsereg váratlan és igen sikeres támadása következtében annyi idejük sem maradt, hogy ezeket a bizalmas iratokat magukkal vigyék. így a VÖRÖS ŰJSÁG, az ország első sajtóorgánuma nem sokkal a felszabadítás után leleplezte Sárospatak burzsoáinak arcpirító szégyenét és erélyes megtorlásra késztető cselekedeteit [56/b]. E cikk alapján a NÉPAKARAT is foglalkozott ezzel a ténnyel. Kiderült, hogy Lippe, a szolgabírói hivatal díjnoka 1919. május 12-én azt jelentette, hogy „a főszolgabírói hivatal alkalmazottai és családjuk élet- és vagyonbiztonságának megóvása céljából a kommunista kormányra fel kellett, hogy esküdjenek, egy sincsen közöttünk, aki kommunista érzelmű volna. A városnak a mozgalomban részt vett lakóira vonatkozó névjegyzéket a községi elöljáróság fogja beterjeszteni" [57]. A községi elöljáróság igen pontosan tett eleget a felhívásnak, s egy átirattal hosszú névsort terjesztett be, amelyet Cziráky Károly jegyző, helyettesbíró írt alá. Átiratát azzal fejezte be: „amennyiben rájövünk, hogy az összeírásból egyesek kimaradtak, azokat esetenként be fogjuk jelenteni. Kérjük jelen bejelentésünket a legbizalmasabban kezelni" [58]. A bosszúvágy ennyire alapossá tette a helyettesbírót, nehogy egy kommunista feledékenységből kimaradjon a névsorból.