A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

GÖMÖRI János: Beszámoló a sárospataki róm. kat. templom mellett 1968-ban végzett ásatásról

Hg GÖMÖRI JÁNOS A II. mészégető kemence (12. kép) a temető-kerítésfalon kívül volt. Sokkal nagyobb az előbbinél: átmérője 5,6 m, a gödör alja —4,9 m mélységben van. 2,4 m függőleges mélyülés után a gödör fala 50 cm-es padkában ugrik előre, innen enyhe ívű lejtővel mélyül tovább és tányér alakú tüzelőtérrel végződik. Szája D-re néz és hatalmas sziklákból van építve. Száj átmérő 1 m. A gödör peremén cölöplyukakat figyeltünk meg. A cölöpök a mészkődarabok lehullását akadályozták meg a felboltozott mészégető kemence tetejéről és oldaláról. A feltöltésből előkerült bőséges XVI—

XVII. századi cserépanyag alapján a kemencét XVII. századinak tarthatjuk. Ez a kemence a henger alakú földkemencék típusához tartozik. Hasonlóan égetik a meszet ma is a Sajó és Hernád folyók között a magyar—csehszlovák határ közelében dolgozó mészégetők. Méretben és formában hasonlókat közölt Bakó Ferenc Észak-Magyarország másik nagy mészégető vidékéről, a Bükk hegységből a magyar paraszti mészégetésről írott tanulmányában [19]. A III. mészégető kemence a II.-tói Ny-ra van. Egy részét el is ásták a II. kemence gödrének ásásakor, tehát korábbi, mint a II. kemence. Kör alakú tüzelőgödrét 60 cm széles, égett sáv szegélyezi. A gödör átmérője 3 m, a sávval együtt 4,2 m. A gödör alja —3,6 m mélységben van (a padkától —1,6 m). Ennél a kemencénél, úgy látszik, közvetlenül a gödör peremére boltozták a mészkövet, és nem — az előbbiekhez hasonló — gödörben kiképzett padkát használtak erre a célra. A kemence feltöltéséből semmiféle datáló lelet nem jött elő. Ha összehasonlítjuk a három kemencét (13. kép), méretbeli és formai összefüggések alapján a III. és az I. kemence egy korúnak látszik. Valószínűleg az előbbi is XIII—XIV. századi. . 0 5A\ I KCMtvce J, Kintre ' ' •—' ' » 1 ' 13. kép. A három mészégető kemence metszete Mindhárom gödör falára üvegszerűen kemény, szürke olvadék szilárdult, amely a padka belső peremétől a tüzelőtérig borította a falat. A mészégető kemence, vagy mészpest magyar nyelvemlékeinkben 1335-től fordul elő [20]. A sárospataki templom mellett feltárt két kisebb kemencét nagyjából ebben az időben használták, ennek a mesterségnek első magyarországi emlékei közé tartoznak. A XVI—

XVII. századi pataki építkezésekhez vásárlás [21] és jobbágyszolgáltatás [22] útján biztosították a meszet. A mészégetésre kötelezett jobbágyok