A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LENGYEL Imre: A rátkai német település

A RÁTKAI NÉMET TELEPÜLÉS 1. Rátka története. A világhírnévnek örvendő tokaji bor hazájában, Tállya és Mád között, a Koldu patak mentén terül el Rátka község, Zemplén megye szerencsi járásában. Lakói a magyar nyelvet idegenes kiejtéssel és hanglejtéssel beszélik, s amikor egymás között vannak, németül, illetőleg, ahogy maguk vallják, „svábul" beszélnek. Az első feljegyzések Rátkáról a XIII. századból származnak, amikor az Abanemzetség birtokához tartozott [1]. 1255-ben az egri káptalan egyik bizonyságlevelében említik Radkapatakát, Ratka vizét. Egy része a XV. században a Kállayak birtokában volt (1456) [2]. A további birtokosok névsorában ott találjuk Kiskállói Bödön György (1459), a Paksai Unghy-család (1552) nevét. 1567ben a török által elpusztított községek között sorolják fel. De a század végén már teljes a község tanácsa [3]. Ekkor Alaghy Ferencné, Melczer Péter, majd Rákóczi Zsigmond birtokának egy részét alkotja. Sok szenvedésen ment át ennek a vidéknek a lakossága a török hódoltság idején. Feljegyzés van arról, hogy a török pusztítás következtében Tokajnak és Tárcáinak csak a falai maradtak meg [4]. A XVII. században megindulnak a Habsburgok gazdasági érdekeiért folyó felszabadító hadjáratok a török ellen. Rátka a regéci uradalom részeként ún. egész birtok, possessio integra. 1647-ben a fíákóczi-család birtokába jutott, miután I. Rákóczi György a linzi béketárgyalások során ezt az uradalmat is elnyerte. Rátka ugyanekkor Szikszóval együtt 18 400 forintért zálogban volt, ahonnan csak Lórántffy Zsuzsanna váltotta ki [5]. A regéci uradalom sorsa összefüggött a Rákócziak régi igyekezetével, hogy Hegyalját s ezzel a magyar borkereskedelmet kezükbe kerítsék. A Hegyalja gazdasági jelentősége és földrajzi helyzete határozzák meg e terület politikai szerepét a függetlenségi harcokban, amelyek során a lakosság, természetesen Rátka lakossága is, igen sokat szenvedett. A Thököly-felkelés után átmenetileg kamarai birtok lett a regéci uradalom, de Zrínyi Ilona a kapitulációban kikötötte, hogy I. Rákóczi Ferenc árvái kapják meg [6]. 1697-ben teljes lakosságát elhajtották, a szántóföldek műveletlenül maradtak. Előbb a tállyaiak művelik meg Rátka földjét, majd allodiális birtokrész lesz, amiről már 1726-ban említés történik. Lakott telek a helységben egyáltalán nincsen. Ez azonban nem egyedülálló jelenség ezen a vidéken. A Hegyalja gyéren lakott vagy imitt-amott teljesen lakatlan területen önálló szabadságmozgalmak színhelye lett, melyekben a jobbágyság elé-