A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

LENGYEL Imre: A rátkai német település

234 LENGYEL IMRE gedetlensége, a feudális kötöttségek alóli menekülés vágya jutott kifejezésre. Jogosan állapította meg Makkai László: „Azokban az uradalmakban, melyek a török határ mentén feküdtek, csökkent a jobbágyság száma és állatállománya. Igen súlyosan érintette a császáriak garázdálkodása Hegyalját, ahol a sárospataki és regéczi uradalmak az erős hanyatlás képét mutatják" [7]. A XVIII. század a függetlenségi harcok jegyében kezdődik. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának a bukása végzetes következményekkel jár a regéci uradalom sorsára nézve. Rákóczi birtokainak konfiskálása folytán a regéci uradalom a királyi kamara birtokába kerül. A harcok elültével az uralkodó ház megkezdi a gyarmati módszerekkel meghódított Magyarország gyarmattá való szervezését. Megindulnak a nagy telepítési mozgalmak a visszaszerzett, lakatlan területeken, az uralkodó iránti hűségért megjutalmazott, új nagybirtokosok dominiumainak a területén. A regéci uradalmat Trauthson János Lipót Donát herceg, Falkenstein grófja, örökös udvarmester kapta meg 150 000 forintos kegydíj fejében 1716-ban. Nagykiterjedésű uradalmát távolról kormányozta, nem úgy, mint a Rákócziak, akik szívesen tartózkodtak a regéci, különösen a testvéruradalomnak tekinthető sárospataki uradalom székhelyén. A királyhű, bécsi főúr, akinek a pragmatica sanctio létrejöttében nagy szerepe volt, 1720-ban látogatta meg az uradalmat. Fia, Trauthson János Vilmos, aki a magyar nemesi adózás bevezetéséről tárgyaló konkurzusok királyi biztosa volt, 1726-ban szemlélte meg ezt a Bécstől jókora távolságra eső családi birtokot. Az abszentizmus nem jelentett azonban teljes közömbösséget vagy nemtörődömséget. A merkantilista korszellem, amely fokozottabb árutermelést és a pénzgazdálkodás egyre nagyobb térhódítását hozta magával, parancsolólag előírta a birtokok jövedelmének emelését. Általános volt a jelszó: „ubi populus, ibi obulus". Ebben rejlik azoknak az utasításoknak, instrukcióknak a titka és magyarázata, amelyeket Trauthson herceg az uradalom gazdasági intézőihez küldött a Habsburg-birodalom messze fővárosából. Végső fokon ebben leli magyarázatát az a telepítési akció is, amelyet az 1750-es években indított meg a birtok lakatlan részeinek benépesítésére. 1776-ban a regéci uradalom a Trauthson-család fiúágának kihalása folytán, ismét kamarai birtok lett. Ebben az időszakban ment végbe a telepítés második hulláma. 1806-ban pedig Bretzeriheim Károly Ágost lett az uradalom birtokosa, akinek az örökösei 1876-ban Windischgrütz Lajos hercegnek adták el. De ekkor már a MeZczer-csaladnak is volt birtoka Rátkán. Később báró Mailott György lett a földesura. 2. A település lefolyása. A rátkai német település az újabbkori német települések közé tartozik. Keletkezésében külső és belső okok játszottak közre. A külső okokat Németország XVIII. századbeli gazdasági és társadalmi fejlődésében kereshetjük. A német történelemnek ezt a korszakát Marx és Engels tömören a német nyomorúság korának nevezték. A kiskirályként uralkodó territoriális nagybirtokosok mérhetetlen kizsákmányolása, az állandó háborúskodások, a spanyol örökösödési háború eseményei, az elemi csapások, a rossz gazdasági eredmények következtében előállt nyomor Németország délnyugati részében érte el a tető-