A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KEMENCZEI T. – K. VÉGH K.: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai 1967-ben

KQg KEMENCZEI T— K. VÉGH K. Gelej (mezőcsáti j.). A harmadik éve folyt itt, a Kanális dűlőben bronzkori temetők tervásatása. Az ásatást 1963-ban a MTA Régészeti Intézete kezdte meg, majd 1966-ban és 1967-ben a Herman Ottó Múzeum folytatta. Eddig összesen 227 sír került a napvilágra. Ebből az idei ásatás folyamán 65 temetkezést tártunk fel. A sírok egy része, szám szerint 33, a középsőbronzkorból származik, a kesőíüzesabonyi kultúra hagyatéka. A temetkezési ritmusban az előző években megfigyelt szabályszerűségek ismétlődtek meg. A vázak vagy jobb oldalt nyugat-keleti, vagy bal oldalt kelet-nyugati irányban feküdtek. A temetkezési rendszer soros, a keleti-nyugati tengelyű sírok nagyjából észak-déli irányú sorokat alkottak. A sírokban álcaiában két-három edénymellékletet találtunk. A bögrék, korsók többnyire a fejnél, állkapocsnál és a lábfejnél találhatók, de néhány esetben a medence mellől is kerültek elő. A tálakat leggyakrabban a lábfejnél találtuk meg, de néhány esetben a medencénél is volt tál. Az állkapocsnál, néha a felhajlított kéz ujjai közt levő bögrék kétségtelenül mutatják az edénymellékletek sírbahelyezésének vallási hátterét. A bronztárgyak a viseletnek megfelelő helyről kerültek elő, tűk a vállnál, hajkarikák a koponya alól. Érdekes temetkezési szokásokat is megfigyelhettünk. Egyes sírokban csak 2. kép. A geleji bronzkori temető 144. sírja.