A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KEMENCZEI T. – K. VÉGH K.: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai 1967-ben

A Herman OTTÓ MÚZEUM LELETMENTÉSEI 507 3. kép. Tál a 144. geleji sírból. koponya volt, másoknál viszont hiányzott a koponya. Kettős temetkezéseket is találtunk. Viszonylag nagy százalékarányúak voltak a jelképes sírok, amelyek csak edénymellékleteket tartalmaztak. Az előző évi ásatásnak megfelelően a bolygatott sírok száma is nagy volt. A temető keleti és nyugati záródását az idei ásatás során már megtaláltuk. Északi felét egy régi homokbánya határolja. így a következő évben csak déli végének feltárása van hátra. A leletanyag a füzesabonyi kultúra megyaszói fázisának felel meg. Megtalálhatók azonban benne a bodrogszerdahelyi csoport jellemző kerámiaformái is. Ez alapján a Reinecke Bi periódus első felébe keltezhetjük, azaz az ie. XV. századba. A füzesabonyi kultúra sírjai felett, 20—40 cm mélységben későbronzkori urnasírok voltak. Most 32 került a napvilágra. Az urnák tállal voltak leborítva, mellettük 2—3 kisebb csésze feküdt. Bronztárgyat mindössze néhány sír tartalmazott, lándzsahegyet, tűt, pitykét. Az urnasírok nagyrésze a későpilinyi kultúra népének hagyatéka. Egyesek közülük azonban már a Gáva kultúrához sorolhatók. Az urnatemető tehát abból a korszakból származik, mikor a piliriyi kultúra lakosságának Észak-alföldi területén megjelentek a Gáva kultúra első népcsoportjai, azaz a Hallstatt A periódus elejéről, az ie. XII. századból.