A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

436 DÖMÖTÖR SÁNDOR ható meg, a változatot Kiss Pál szövegénél régebbinek csak esetlegesen tekinthetjük. [125] Másik, rövidebb variánsra is utal O. Nagy: Méhes István „Dávidné soltáriból kiválogatott Énekek" c. gyűjteményében, mely Debrecenben vagy Sárospatakon 1814-ben íródott. Korai ponyvaváltozatairól Pogány Péter: i. m. 95. és 125. p. [126] O. Nagy: i. m. 46. p. [127] Pogány Péter: i. m. 166—67. p. [128] O. Nagy: i. m. 47. p. [129] Schram: i. m. 141—142. p. [130] O. Nagy: i. m. 74. p. [131] VASI SZEMLE, XVIII. (1964), 171. p. [132] Dános Erzsébet: A magyar népballada. Bp. 1938. 153. p. Csak dallama Kiskovácsvágása faluból (Gömör megye) 1940-ből, Vargyas Lajos: Aj falu zenei anyaga. Bp. 1960. 168. p.; Vö. Vargyas Lajos—Csanádi Imre: Röpülj páva röpülj. Magyar népballadák és balladás dalok. Bp. 1954. 309—311. p. (Egy debreceni változat 1933-ból és egy lápafői változat 1948-ból.) 527. p.: „Legrégibb betyárballadáink egyike." [133] Harapíroztat: „fiatal lovat betanít a zabla, kantár felvételére", valószínű, hogy Ónody András is a „harapj" szóval tanította a lovakat, s franciás műyeltségére vall a szó továbbképzése. Vö. apportíroz: „odahoz, odavezet" kutyáknál: apporte! „hozd ide"; — hasonló álfrancia szó a harangíroz: „lázít, rémít, szónokol, buzdít" (a harang félreverésével, ennek emlegetésével késztet cselekvésre) Radó Antal: Idegen szavak szótára. Bp. 1921. 13. és 76. p. Idegen szavak szótára. Bp. 1951. 144. p. [134] Slézsia: (1645: Slesia-giolcz), sziléziai gyolcs, a gyolcsos tótok útján, osztrák állami támogatással igen olcsó áron forgalomba hozott, finomított minőségű felsőruha anyag, amellyel a kezdetleges felszerelésű felvidéki magyar manufaktúrák versenyezni nem tudtak. (Ernyey József egykori közlései alapján.) NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK I. (1956), 265. p, L135] O. Nagy: i. m. 45—46. p. Ezen és a Szirmay-féle változaton kívül még négy, a nóta kedveltségét mutató kéziratos változatot is említ. A MAGYAR NÉPZENE TÁRA, IV. 526—527. p. a 189—190. sz. jegyzetben közli a dallam első feljegyzésénél közölt szöveget is. A dallam első feljegyzése: Almási S. Magyar dalnok. 1834. II., 41. Szövege majdnem szószerint egyezik Erdélyi: Népdalok és mondák. I. 192. p. A MAGYAR NÉPZENE TÁRA, IV. kötete 13 dallamváltozatot közöl: hely nélkül 2 (189, 190. sz.), Beregből 1 (196. sz.), Borsodból 4 (184, 198, 305, 346. sz.), Gömörből 2 (209, 211. sz.), Nógrádból 3 (213, 214, 216. sz.) és Bukovinából 1 (191. sz.) variáns. Az Angyal Bandi nóta dallamáról Lajos Árpád külön tanulmányt ír. [136] Hőké Lajos: Valami a nép- és honvéddalokról. FŐVÁROSI LAPOK, 1870. VII. évf. 163. sz. 704. p. [137] Pór Anna: i. m. 168. p. VASI SZEMLE, XVIII. 175. p. [138] Ferenczi Imre és Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok. MŰVELTSÉG ÉS HAGYOMÁNY (szerk. Gunda Béla), Debrecen 1962. IV. 51—70. p. [139] Pór Anna: i. h. [140] Dömötör Ákos: i. h. [141] Pór Anna: i. h. [142] Berze Nagy János: Magyar népnemestípusok. Pécs, 1958. I. 528. p. [143] Berze Nagy János: Égigérő fa. Magyar mitológiai tanulmányok. Pécs, 1958. 156— 166. p. [144] Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok. I. 533. p. [145] Pór Anna: i. h. [146] Szűcs Sándor: Pusztai szabadok. Bp. 1957. 197. p. [147] Wéber Antal: A magyar regény kezdetei. Fejezetek a magyar regény történetéből. Bp. 1959. 109—111. p. Vö. VASI SZEMLE, XVIII. (1964), 178—181. p. [148] Vö. Sőtér: i. m. 65. és 115. p. [149] Dömötör Sándor: Néprajzi kutatásunk alapkérdései. ETHN. 1961. 92. p. [150] Tanulmányunk a NÉPMŰVELÉSI INTÉZET támogatásával 1964-ben készült első beszámoló eredményeinkről. Kutatásainkat azóta is folytattuk, s több probléma tisztázására sort kerítünk.