A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

ROMÁN János: Regeszták a Tanácsköztársaság Borsod megyei szerveinek történetéhez

REGESZTÁK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG BORSOD MEGYEI SZERVEINEK TÖRTÉNETÉHEZ A Magyar Tanácsköztársaság történetének széleskörű, alapos, forrásszerű kutatásában több mint lemaradásról, komoly mulasztásokról beszélhetünk. Tagadhatatlan, hogy ez túlnyomó részben korábbi szemléletbeli tévedések következménye, mert valójában fél évszázadból bő tíz esztendő az, mióta a korszak problémáihoz zavartalanul hozzányúlhatunk. Hiba lenne azonban, ha ez a felismerés bármiféle kapkodást, felületességet eredményezne, ha valamiféle kampányszerű eljárásnak, kizárólag az időszerűségre időzitettségnek engednénk teret. Az ügyhöz méltó eljárásnak azt tekinthetjük, ha felmérve most már a mulasztásokat és a lehetőségeket, igyekszünk a korszak történetkutatásának kérdéseit maradandólag, s a lehető legnagyobb teljességre törekedve megoldani. Ilyen szemlélet alapján, s annak tudatában, hogy ez elsősorban levéltári, levéltárosi kötelesség, kezdjük a munkát a forrásanyag felmérésével. Kizárólag a megyei szintű iratanyagot vesszük szemügyre, abból is csak a tanácsköztársasági szervek iratanyagát. Bár a Tanácsköztársaság Borsod megyei története a polgári közigazgatás hagyományos gondjaiban, elsősorban az alispáni és főszolgabírói irattári anyagokban is tükröződik, a legjelentősebb ügyek mégis a forradalmi szervek iratanyagában jelentkeznek, elsősorban maguk a hivataltörténeti adatok. Ezek nagyobb része megjelenésében a hagyományos irattári formákat is nélkülözi, s már csak meghiányosodott állapotánál fogva is lehetővé teszi a részletesebb feltárást. Munkánk tehát végeredményben csak kutatási segédletnek készülhet. A hagyományos (alispáni, főszolgabírói) irattári anyagok kutatásának módja és tartalmi lehetőségei tekintetében a legtöbb kutató tájékozott, A Tanácsköztársaság forradalmi szerveinek azonban még a fondjai is legtöbbünk előtt ismeretlenek. Ezért első helyen az úgynevezett fond jegyzéket, azaz az önálló levéltári testeknek a forradalmi szervek nagyság- és hivatali rendje szerinti rövid címleírását adjuk. A regeszták közlésében nem a fondjegyzék sorrendjét, hanem a szemmel látható tartalmi fontossági sorrendet követjük. A regeszták egy-egy fondnak a darabonkénti rövid tartalmi és alaki leírását tartalmazzák. Úgy gondoljuk, alkalmasak arra, hogy a kutatást az egyes iratok forrásértéke felől tájékoztassák és így a közvetlen átnézéssel való kutatástól megkíméljék. De még fontosabb szempont, hogy ugyanakkor maga az iratanyag is kimélődik. Az egyes regeszták az alábbi sorrendet követik. Első helyen találjuk az irat irattári jelzetét (iktatószámát), azután a beérkezés (vettemezés) keltét, záró-