A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár

EGY ISMERETLEN MAGYAR VÁR — SZÁDVÁR A turisták ezreitől látogatott aggteleki cseppkőbarlangtól tízegynéhány kilométerre, a Bódva-völgyi Szögliget község szomszédságában, a szlovák határ mellett, meredek sziklahegyen állnak az ország egyik legnagyobb, mégis talán legkevésbé ismert várának, Szádvárnak romjai. Művészettörténeti és műemléki szakirodalmunkban is alig említik [1]. Nem csoda, hiszen lerombolása óta, 280 év alatt romjait bozót és erdő nőtte be és rejtette el. 1960 körül irtotta ki az erdészet a romokat takaró növényzetet, és csak ekkor váltak ismét láthatóvá a hatalmas vár köröskörül néhol 10 m magasan álló falai, bástyái [2]. Szádvár nem játszott kiemelkedő szerepeit történelmünkben. Néhány megszállása és ostroma nem hozott fordulatot az ország sorsában. De fennállása alatt Árpádházi és Anjou királyainak, majd fontos szerepű családok birtoka volt és így sorsa gyakran kapcsolódott történelmünk jelentős eseményeihez. Története, akárcsak építészeti kialakulása egykorú várainkéval sokban hasonló, de sokban egyéni, sőt egyedülálló. A levéltárakban fellelhető, viszonylag gazdag, nagyrészt ismeretlen és kiadatlan írásos és rajzos forrásanyag ismertetése és közreadása ezért sok adattal bővítheti a magyar várainkkal kapcsolatos ismereteinket, egyben előkészítheti és talán elősegítheti a rohamosan pusztuló romok mielőbbi régészeti feltárását és teljes megismerését, majd műemléki megóvását. Szádvár is egyike a tatárjárás után, az 1250-es években, IV. Béla rendelkezésére épült kővárainknak. Hadászati szerepe a felső Bódva-völgy és az innen a Toma-patak, majd a Sajó völgyébe, Rozsnyóra és a bányavidékre vezető út ellenőrzésében állt. A vár a királyi tulajdonban állott tornai erdőispánság, a későbbi Torna vármegye területén épült, amelynek központja Szádvártól mintegy 10 km-re a görgői királyi udvarház volt [31. A XIII. sz. 2. felében Szádvár alig 15 km-es körzetében több jelentős vár épült, köztük Szendrő, Torna és Krasznahorka, amelyekkel a következő évszázadokban közös birtokosok révén is sokszor szoros kapcsolatba került. Ezekkel azonban sem alaprajza, sem felépítése nem mutatott rokonságot, hadászati szerepe és sorsa is erősen eltért azokétól. Szádvár első említése 1268-ból V. István oklevelében maradt ránk: 1264ben az ifjabb király Zárd nevű várát apjával vívott háborúskodása idején Bács, Tekus fivére, István ellenfeleinek kezére játszotta [4]. A XIII. sz. utolsó évtizedeiben Tekus leszármazottai vehették birtokukba, akik IV. Lászlóval, majd III, Andrással Jenő váráért cserélték fel tornai birtokaival együtt Szádvárt, amely a XIV. sz. folyamán királyi vár maradt [51. Első várnagyát, Péter ispánt. 1324-ben I. Károly oklevele említi [6]. Egyes források szerint az 1330-as évek-