A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár

144 DÉTSHY MIHÁLY ben az Anjouk kedvelt hívei, a nádori méltóságot viselő Drugethek birtokában volt a vár, de valószínűbb, hogy ezeknek mint tornai ispánoknak, comeseknek állt joghatósága alatt [7]. 1336-ban Drugeth Willermus nádor a király rendelke­zésére visszaadatja az esztergomi érseket megillető, de néhány évig jogtalanul Szádvár javára szedett tornai tizedeket [8]. Oklevele királyi várnak nevezi Zar­dot. 1335-ben Polyánky Pongrác fia, Bertalan mester a zardi várnagy, akit 1338-ban mint Willermus helyettesét és „az ő Zaardi várnagyát" említenek [9J. 1339-től Lengyel Péter helyettes várnagy, 1360-ból Zobonya íia János mester, I. Lajos király várnagyának neve maradt fenn [10]. 1406-ban a Tekustól leszár­mazott, környékbeli családok sérelmezik, hogy Zsigmond elvette tőlük IV. László és III. András okleveleit Szádvár cseréjéről, és tiltakoznak a vár eladományo­zása ellen [11]. A király ennek ellenére 1410 körül Szádvárt birtokaival a Pel­sőci Bebekeknek adományozza, akik a XIII. sz. közepétől számos szomszédos vár és község birtokosai. A család tagjai a legmagasabb méltóságokat viselték a XIV. században, 1400 körül Durazzoi László pártjára álltak, majd ismét Zsig­mond hívei lettek. Szádvár birtokán többen osztoztak, köztük Imre vajda fia, László és Detre nádor fia, Miklós [12]. Utánuk László fia, Imre erdélyi vajda és Pelsőci István tulajdonába kerül a vár és uradalma, és tőlük özvegyeik, illetve Imre gyermekei öröklik [13]. A huszita mozgalmak idején 1451-ben Talafusz János pusztítja Szádvár birtokait, majd Komorovsky Péter a várat is elfog­lalja, és csak az 1454 karácsonyán kötött egyezség nyomán adja vissza [14]. Utol­jára Talafusz Perényi Jánossal szövetségben pusztítja Szádvár birtokait, ami ellen Bebek Imre özvegye, Pálóczi Veronika és fia, Pál tiltakozik [15]. A követ­kező években már az ő és Pelsőci Istvánné zardi várnagyainak önkényeskedé­seiről értesülünk [16]. 1470-től Imre lányának, Orsolyának a férje, Zápolya Imre, a későbbi nádor, majd fivére, István tárnokmester Szád vár és a szomszé­dos Szendrő, Torna és Krasznahorka ura [17]. 1478-ban oklevele említi zardi várnagyukat, Roskoványi Tamást, 1511 és 1523 között pedig Kapy Miklós viseli ezt a tisztet [18]. Szádvár birtokai ekkor Szögliget, Szőlősardó, Bódvaszilas, Híd­végardó, Vendégi, Szentandráskovácsi, Almás és Körtvélyes [19]. A mohácsi csata után János király, Zápolya István fia, Szádvárt és a szom­szédos Torna várát fő hívének és kancellárjának, Verbőczy Istvánnak, az ország egyik legnagyobb földesurának adományozza [20]. Ö azonban nem sokáig tartja ezeket birtokában, mert 1527-ben várnagya, Trinnay Lengyel Gergely árulással Bebek Ferenc kezére játssza Szádvárt, aki azután Ferdinánd híveként Szendrő, Torna és Krasznahorka várait is elfoglalja [21]. 1528 elején még a tornai vár János-párti kapitánya felszólítja a szádvári őrséget, hogy adják meg a várat, mert János király Patak és Űjhely elfoglalása után Kassa ellen vonul, és onnan Szádvár ostromára indul [22]. Jánost azonban Ferdinánd seregei kiszorítják az országból, és már a lengyelországi Tarnowban állítja ki 1528 nyarán újabb ado­mánylevelét, amellyel Szádvárat kincstárnokának, Tornallyai Jakabnak juttatja, miután Werbőczi ennek javára lemondott róla [23]. Bebek ezzel mit sem törődve szilárdan birtokában tartja a várat, és gyakran tartózkodik is itt, amiről a követ­kező években számos Szádvárban kelt levele tanúskodik [241. Több szomszédos falut is elfoglal, és ezeket a váruradalomhoz csatolva jobbágylakosságukat súlyos szolgáltatásokra kötelezi [25], Az 1530-as években Bebek elpártol Ferdinándtól, és János király híve lesz, akitől jutalmul adománylevelet kap Szád várra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom