A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

A TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK ELSŐ KÖTETE ÉS Herman OTTÓ keket, tehát aktivizálni a szerzőket. Elkészíttetni a nyomást és a műmellékleteket úgy, hogy minden együtt január közepére az előfizetőhöz eljusson. így summázva semminek látszik, de mindezt lényegében egyedül csinálja Herman Ottó. Először tehát a munkatársak. Mikor 1875-ben a társulás tervével együtt megszületett a folyóirat gondolata, Herman Ottó rögtön szétnézett a szakmában, kit nyerhetne meg szerzőül, segítségül, ha ki kell rukkolni az első számmal. Mindenki, akit felkért a közreműködésre, szívesen adja ígéretét. Később azután, hogy az akadémia töprengett és hogy Herman Ottó nem aratott elsőre győzelmet, megtorpantak és elbizonytalanodtak. Talán a becsvágy szülte a vonakodó véleményeket és a folyóirat szerkesztőjének sérthetősége, midőn kitűnt, hogy más is versenyben lehet. Bár Horváth Géza segítőszándékát mindvégig érezheti Herman Ottó, bizony néha már fogyóban a türelme. „Az ígért Reduviida-értekezést összeállítom. Az új Capsida-fajok leírásával azonban sokáig nem várhatok; ez esetben kénytelen leszek azokat Parisban publikálni. Hát a botanikusok már meg vannak nyerve a tervnek? Mint hallom, Janka és Borbás [26] összekaptak. A részleteket nem tudom, mert a Vasárn. Újságon kívül ez idő szerint más belföldi lapot nem olvasok. Hogy fogadta a napi sajtó a pókok I. kötetét?" [27] Rövid időre el is kedvetlenedett Herman Ottó. „Ha én most nem megyek tovább, ennek ... oka... főleg az, hogy Önön és Jankán kívül talán csak Straub [28] fejtene ki némileg rendszeres, tartós munkálkodást. A kis doctor[29] teljesen passív s rosszkedvű, amióta a T. T. Közlönyben ismét azt mondták, hogy első szülöttje ,költőies' volt. No már, uram, mi négyecskén nem húzhatjuk éveken át a szellemi targonczát, ha még oly nemes is." írja Horváth Gézának 1876 január végén [30]. Szemlélete még március elején sem derül. „A folyóiratból alig lesz valami, mert úgy tapasztalom, hogy Janka kivételével az idevalók retirálnak (a munka miatt: schimpfen ist leicht, arbeiten — schmeckt nicht) s megeshetnék, hogy kettecskén, hármacskán maradnánk. Hagyom a dolog folyását s nem zavarom az áskálódásokat" [31], 1876 novemberében egy csapásra megváltozik borongós hangulata s feltör az a harcos tettvágy, ami eddig elfojtva lappangott. Vajmi keveset panaszkodik a közreműködők csekély száma miatt. Pulszky kedvező hajlandóságára visszatér biztonsága és maga köré rendeli a hasonló szemléletűeket. Horváth Gézának írja. „Önre persze első sorban számítok s a maga idejében bizonyos adatokért meg fogom keresni, remélem a dolgot pártolja" [32]. S a hónap végére már az ígéret beváltását kívánja