A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

A III. HADTEST A TOKAJI HlDFÖBEN ÉS A 2. DANDÁR ANABÁZISA pedig Zalkodnál egy század, amely ellen az 1/23. zászlóaljat, Tiszatardosnál erős járőrök, amely ellen a 24. ezred egy különítményét, Tiszadadáról Taktaharkány felé egy század, amely ellen a 9. és 16. ezred egy-egy erős különítményét, a Tiszadobnál átkelt járőrök ellen Mezőzombor és Bekecs felől a 32. ezred egy különítményét, Tiszalúc felől, a Tiszapalkonyánál, valamint Ároktőnél átkelt románok (járőrök, illetve két század) ellen pedig a 9. ezred másfél zászlóalja. A III. hadtest később jelenti, hogy Tokajt az árkászcsoport visszafoglalta, de a továbbiak során telefonon jelenti a hadseregparancsnokságnak, hogy a parancsnoksága alatt álló összes csapatok megtagadták az engedelmességet, harcolni nem akarnak. A 32. gyalogezred legénysége tömegesen eltávozott, úgyszintén a 9. gyalogezred és 32. tüzérezred egy része is [111. (A 9. ezredből 229 katona szökött meg! (Lásd Kerekess, 1266. old.) Ugyancsak a III. hadtestparancsnokság jelentette, hogy a csapatoknak a Tisza nyugati partjára való visszavonása a csapatokban azt az érzetet keltette, hogy a további küzdelem értelmetlen. Ez az oka annak, hogy egyes osztagok, sőt századok már román járőrök elől elfutottak, otthagyták a tüzérséget, tömegesen szöktek a hadműveleti zónából [121. Ugyanezen a napon Tusar csehszlovák miniszterelnök ultimátumszerű jegyzéket küldött Kun Bélának azért, mert a III. hadtest repülői július 24-én tévedésből bombázták Csapot. A Füzesabonyba tartalékul rendelt 80. dandár azon parancsra, hogy a megmaradt csapattöredékeket két zászlóaljba vonja össze, azt jelentette, hogy ez nem lehetséges, mivel az összes létszám 80 fő! Július 30-án Tiszaeszlárnál és Tiszadadánál egész román zászlóaljak keltek át, Tiszalök és Tiszadcb közt kb. két román zászlóalj. Az 1. hadosztály balszárnyán, Tárcáitól délre a 24. és 9. gyalogezred (utóbbi MÉMOSZ és csepeli munkásokból rekrutálódott), a XIII. vadászzászlóalj, valamint a 68. tüzérezred négy ütege beszüntette a további ellenállást és részben parancsnokok nélkül Szerencsről Miskolc felé indultak. Ezért kellett a többi csapatoka: is a Hernád mögé (Szerencs-Gesztely körletébe) visszavonni. A románok egyébként súllyal Szolnoktól északra támadtak, a tokaji szakaszon (Csap—Abádszalók térségében) alakult északi csoport csak másfél hadosztályból állott. (16. hadosztály, megerősítve a 49. dandárral és három hegyi üteg, Mihaescu tábornok parancsnoksága alatt, a támadó élcsoportot Hanzu tábornok vezényelte [13]. A magyar hadvezetőség azonban jól látta, hogy a tanácsrendszer és a hadseregének sorsa nem a III., hanem az I. hadtest védőszakaszán fog eldőlni és ennek megfelelően intézkedett. Az itt lefolyt eseményeket a szerző már ismertette [14], itt csak azt szögezzük le, hogy az utolsó szolnoki ellentámadás félsikere elsősorban azon múlt, hogy az eddig kiváló 6. hadosztály nem volt hajlandó tovább harcolni, pedig ennek lett volna a feladata, hogy Zagyvától északra a román hídfőt frontális támadással felszámolja. Molnár Miklós, a kassai direktórium volt elnöke emlékirataiban megírta, hogy 30-án este tizenegy más régi szakszervezeti funkcionáriussal menjen ki vonaton a frontra azzal a feladattal, hogy a vörös katonákat további ellenállásra biztassák. Ő maga Jászladányba utazott, ahová július 31-én reggel Kun Béla is megérkezett személyautón. Molnár itt szemtanúja volt annak,.hogy a 6. hadosztály egyik katonája előállott és tisztelgés után, fegyverét súlyba helyezve közölte Kunnal, hogy nem