A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

316 FOGARASSY LÁSZLÓ harcolnak tovább. Kun Béla — aki főparancsnokhelyettesi minőségében katonaruhában érkezett Jászladányra, erre önkéntelenül revolveréhez kapott, mire a katona most emeltebb hangon kijelentette, hogy valamennyiük nevében beszélt. Panaszt tett a pesti katonákra, azt állítva, hogy nem támogatták őket kellőképpen, a frontra jövet idejüket élelmiszerzéssel töltötték, utána pedig tömött hátizsákkal eltávoztak. Említette, hogy már többször kérték pihentetésüket, de eredménytelenül. Kun Béla erre válasz nélkül beült az autójába és eltávozott [15]. A helyzet ilyen alakulása folytán várható volt, hogy Miskolc, illetve Borsod megye rövidesen harcok színterévé válik. Ennélfogva a Hadügyi Népbiztosság elrendelte, hogy az alárendeltségébe tartozó alakulások: úgymint a kassai Katonai Kerületi Parancsnokság, a 10. pótzászlóalj, valamint a szintén Miskolcra költözött szlovák póttest a város kiürítése kapcsán Csótra szállítandó. Erről Kovács Gyula szlovák hadügyi népbiztost külön is értesítette. (A szlovák tanácskormány az északi területek kiürítése után a szlovák vörös hadsereg egyetlen megalakult póttestével együtt Miskolcra emigrált.) Az első szállítmánynak augusztus 1-én 18 órakor kellett indulnia Budapest felé. Kovács szlovák hadügyi népbiztos erre telefonon jelentette a budapesti Hadügyi Népbiztosságnak, hogy a kassai Katonai Kerületi Parancsnokság Miskolc kiürítésére tesz intézkedéseket, anélkül, hogy erre vonatkozólag a szlovák Hadügyi Népbiztosságnak utasításokat adna. Kéri közölni, hogy valóban bekövetkezik-e Miskolc kiürítése, ez esetben a magyar hadügyi népbiztosság adjon ki részükre részletes utasítást. Közli egyúttal, hogy a szlovák pótzászlóaljnak 500 katonája van, ezeknek fegyverre, géppuskára és munícióra volna szükségük. Kéri utasítani a kassai Katonai Kerületi Parancsnokságot, hogy bocsássa rendelkezésükre a szükséges fegyvereket, nekik most fölöslegük van, mivel három pótkeretet amúgy is feloszlattak. A 10. pótzászlóalj parancsnoka (Gödry volt százados) augusztus 1-én negyed tíz órakor telefonál a Hadügyi Népbiztosságnak, hogy a pótzászlóalj parancsnoki kara és legénysége kéri a zászlóalj Miskolcon hagyását, mert nem hajlandók Dunántúlra a csóti táborba menni. A legénység 95 százaléka miskolci illetőségű. A legénységnek semmilyen felszerelése a puskán kívül nincsen, a várost még a legutolsó újonc is kész az ellenséggel szemben megvédeni, mert nem bíznak abban, hogy ha idegen csapatok jönnének Miskolc védelmére, ezek hajlamosak lennének a várost olyan mértékben megvédeni, mint ahogyan ők tennék. A Katonai Kerületi Parancsnokság pedig azt táviratozta a Hadügyi Népbiztosságnak, hogy a 10. gyalogezred pótzászlóaljának jelentése szerint helyőrség-változtatás esetén a volt tisztparancsnokok legnagyobb része visszamaradni óhajt. Kéri közölni, hogy milyen indokolással adható meg az engedélyt, és megjegyzi, hogy Kassa kiürítése idején az akkori kassai Kerületi Parancsnokság a családos tiszteknek és az ottani illetőségűeknek a visszamaradást engedélyezte [16]. Liptai Ervin nehezményezi, hogy a tartalékban levő 2. dandár tisztjeitől befolyásoltatva nem volt hajlandó újra harcba menni. Ezzel szemben arra kell utalni, hogy Kóréh tanúsága szerint a tisztek voltak azok, akik a további küzdelem mellett agitáló Garbait és Bokányit megmentették attól, hogy a legénység inzultálja. A székelyek a Tarcal—Tiszalúc vonaláról visszaözönlő katonák-