A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

DOBROSSY István: A fonás technikája a Hernád völgyében

230 DOBROSSY ISTVÁN ÖSSZEGEZÉS A kenderfeldolgozás és házi fonás utolsó időszakában — 1945—50 között — és az előfordulás pillanatnyi képét tekintve a meglevő tárgyi anyag vonatkozásában, a kerekes fonóeszközöknek volt nagyobb jelentősége. Viszont a gyűjtés statisztikai adatai a fonás fontosságának csökkenését mutatják, amikor a fenti községek eszközkészlete alapján megállapítható, hogy: Mintegy 70 évvel ezelőtt a talpas guzsaly használata kizárólagos. A kéttalpas használata általános, a féltalpú nagyon ritka. Ez utóbbira Tornyosnémeti, Hidasnémeti és Abaújvár környékén még emlékeznek. 50—60 évvel ezelőtt a fonóházak jelentősége és szerepe még vitathatatlan. 30—40 éve a házaló fonók kerültek előtérbe. Annak a megállapítása, hogy a fonóházak korábban voltak-e már, s ha igen, milyen volt az átmenet a házalásban, nincs minden tekintetben megnyugtató anyagunk. Lakatos Gyuláné 64 éves hernádszentandrási adatközlő szerint 20 éve csak otthon fontak. Ekkor már a kerekes guzsaly használata általános. A kerekes szerkezetek közül a dűlt alakú, kis kerekű kutyaguzsalyt tartják a legrégibbnek. Ezt váltotta fel az utóbbi években is használatos állóguzsaly. A fonóeszközök beszerzési iránya a déli területeken elsősorban Encs és Szikszó, a határvidéken Telkibánya volt. A kerekes fonóeszközök jelentősége így érthetően itt és közvetlen környékükön a legnagyobb. Gyors térhódítására mi sem jellemzőbb, mint a nagy kultúrájú, a kisugárzó központokhoz közel eső községek eszközkészlete és szókincse. A kenderfeldolgozás a vizsgált területen 10—11 éve teljesen elvesztette jelentőségét. A termelés és megmunkálás fellendülésének utolsó időszaka 1945— 50 között volt. Két-három éve még minden faluban találkoztam néhány aszszonnyal, aki font. A gyűjtések utolsó szakában (1966. augusztus) 13 faluból már senki sem foglalkozott vele. Jegyzetek: [1] Lajos Árpád: Borsodi fonó. 1955. [2] Lajos Árpád id. műnk. [3] Lajos Árpád id. műnk.