A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

K. VÉGH Katalin: Avarkori leletek a miskolci múzeumban

62 K. VÉGH KATALIN A Hejökeresztúr és Muhi között előkerült sírt fülbevalói (III. t. 7—3.) szintén a későavarkorra keltezik. A Mezönyárádról származó fülbevaló (III. t. 9.) ugyancsak későavarkori. Hasonlóak voltak pl. a jánoshidai [30], szentes-ka jani [31], kecel-körtefahegyi [32] és a nyékládházi [33] temetőben is. A miskolci későavarkori övvereteket három csoportba oszthatjuk: 1. Indadíszes, áttört szíjvégek (VI. t. 1—2.). Hasonló veret megyénkben Sajószentpéterről [34] és Nyékládházáról [35] származik, de más avarkori temetőből is ismert (pl.: Kiskőrös) [36]. Ez az övdíszfajta az avarkor végére keltezhető [371. 2. Áttört, lapos indás kisszíjvégek (VI. t. 5—10.) típusa igen gyakran előfordul a későavar emlékanyagban. 3. Vésett, poncolt veretek (VI. t. 3, 11—40.). Velük megegyező övdíszek voltak a pilismarót-basaharci 239. sírban [38], de hasonlókat több helyről is ismerünk, így pl. Csornáról [39], Csuhonyról [40], Kiskőrösről [41], Prsa-ból [42]. A vésett és poncolt veretek az avarkor legkésőbbi termékei közé tartoznak [43]. A Sály-Vizoldalon az 1930-as évek végén előkerült leletek (X. t, XI. t. 3—8.) a későavarkorból valók. A hat sír közül a mellékletek alapján női lehetett az 1, 2, 4, 6. temetkezés, az 5. sír pedig férfié. Mellékleteik a későavarkor gyakran előforduló tárgyai. Kiemelkedik közülük az 5. sír övforgója a szív alakú, szép indadíszítésével (X. t. 25.). A kinyírt, indás lemezveretek jelentős darabok a szórványnak tekinthető anyagban (XI. t. 3—7.). Ilyen övdíszek nem ismeretesek az avarkorból. Avarkori voltát az bizonyíthatja, hogy a Vízoldalon őskorin kívül más korból származó leletek nem kerültek még elő. Az 1966-ban feltárt 14 sír közül a 4, 11. volt női, az 1, 7, 12. sírban férfit, a 2., 6. és 9. sírba gyermeket temettek. A többi váz nemét nem lehetett megállapítani. A 10. sír kettős volt: nő és gyermeke feküdt benne. A kettős temetkezések egyidejűek, gyakran előfordulnak az avarkori temetőkben. Többségük női sír, a gyermeket vagy az anya lábaihoz, vagy az ölébe vagy karjaiba helyezték. Az alattyáni temetőben öt sírban feküdt nő a gyermekével [44]. Az előkerült sírok téglalap alakúak, három trapéz alakú (1, 10, 13.). Szabó J. megfigyelései szerint az egyik végénél szélesebb sírforma a későavarkori sírformák egyike [45]. A temetkezések közül hat sírnak (1, 2, 3, 4, 6, 7.) az egyik vége ferde volt, a fejénél, vagy a lábánál. A sírok, néhány fok eltéréssel É—D irányúak, a vázak fejjel É felé feküdtek, csupán az 1. sír volt fordítva, D felé irányítva. Az É—D irányítás ritkábban, de előfordul a korai és későavarkorban is [46]. A D—É irányítás igen ritkán, szórványosan található csak meg [47]. Csallány D. szerint a koraavarkori sírok É—D irányítási módját szarmata hatással is lehet magyarázni [48]. A 9. sír földjében a váz alatt és felett faszén nyomok voltak, a lábak felett pedig egy égetett csontdarab (állati) is előkerült. A 13. sírban közvetlenül az alsó lábszárak fölött figyeltünk meg a földben faszén nyomokat és és néhány égetett kis csontdarabot. Hamu és faszén nyomok megléte gyakori az avarkori temetőkben. Az egyik alattyáni temetkezésben a váz felett a földben sok hamut találtak, de az is előfordult, hogy a halottat a tűz hamujával kevert földre fektették [49]. A kecel-határdűlői temető 32. sírjában