A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KISVÁRDAI László: Adatok a szikszói termelőszövetkezetek fejlődéséről

356 KIS VÁRD AI LÁSZLÓ „A párt nyilvánosan leszögezte, hogy helyteleníti és minden erejét latba vetve megakadályozza az olyan törekvéseket, amelyek a mezőgazdasági termelés bármelyik területén termelési bizonytalanságot igyekeznének előidézni. Ugyanakkor kifejezésre juttatta azt is, hogy a termelési biztonság természetesen nem jelenthetett abszolút mértékben biztonságot a kisparcellás gazdaságoknak [11]. A párt helyes intézkedése és politikája alapján az 1957-ben átalakult Béke Termelőszövetkezet nem a tagok és a földterület számszerű növekedésére törekedett, hanem a termelőszövetkezet gazdasági, politikai, szervezeti megerősödését tűzte ki célul. A termelési kedv megélénkült és figyelmük a belterjes gazdálkodás felé fordult. A régi „minta-alapszabályzat" helyett újat, a helyi sajátosságoknak jobban megfelelőt hoztak létre. Gazdasági megerősödésük, jövedelmezőségük eredménye hamarosan megmutatkozott. Nőtt a termelőszövetkezet vagyona és a munkaegység-részesedés. A tsz legfőbb gondja volt „rendet teremteni" a portán. Az 1957 decemberben kelt kimutatásból jól tükröződik ez a törekvésük. Tudták, hogy sokan nézik bíráló szemmel épületeiket, magtáraikat, állatállományukat, ezért a meglevő hiányosságok kiküszöbölésére és az elkövetett hibák kijavításához kezdtek. Rendbehozták a trágyatelepet, megoldották a trágyáié levezetését, összegyűjtését, így a korszerűen kezelt trágya minősége nagymértékben javult. Az egy év alatt összegyűlt 500 q trágya mar 30 q-t biztosított 1 kat. hold számára, melyet idejében ki is hordtak és elszórtak a földeken. A termény tárolásra használt magtárakat kimeszelték, fertőtlenítették. A csöves kukorica tárolására új górét építettek. Nagy gondot fordítottak arra is, hogy a gazdasági udvarban tárolt takarmánykazlakat jól befedjék. Megkezdték a hiányos tetőzetű sertéséi tetőzetének kijavítását is. Az állatokat fehérre meszelt, tisztán tartott istállóban helyezték el, ahol a lehetőségekhez képest korszerű gondozásukról is gondoskodtak. Minden tehénnek fejtáblát készítettek, melyen az összes szükséges adatokat feltüntették. Egy év alatt (1956. október 31-től 1957. október 31-ig) 52 960 liter tejet fejtek. Egy tehéntől átlag 2437 litert. A fejést kézzel végezték. A tejet külön helyiségben szűrték, mérték, és közvetlenül szállították a tejgyűjtőbe. A fejési átlag emelése érdekében gondoskodtak a takarmányozás megjavításáról és a meglevő készlet ésszerűbb beosztásáról. Egy liter tej előállítására egyedenként 0,42 kg abrakkeveréket juttattak az állatoknak. Ennek eredményeképpen elérték a 9,5 literes istállóátlagot. A napi tejtermelés elérte a 360 litert. A borjak itatására használt 80 liter tejen kívül így mindennap 280 litert adtak át a gyűjtőnek. Jelentős jövedelemhez jutott a tsz-tagság a juhászat hasznából is. 1957-ben 17 métermázsa gyapjút termeltek. Ezt a mennyiséget 285 db juhról nyírták. Átlaghozam 4,4 kg. Fejési átlaguk 1 literre emelkedett. Időben gondoskodtak a megfelelő mennyiségű takarmány biztosításáról is. Az ősz folyamán 550 köbméter répaszeletet, kukoricaszárat és melaszt silóztak be. Legelőtakarmány mellett a juhok darabonként még 20 dkg csöves kukoricadarát is kaptak. így lett a Durda Pálra és Fehér Istvánra bízott nyáj a tsz jelentős anyagi bázisa.