A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

SZŰCS SÁMUEL NAPLÓJA II. 279 A földrengésekre vonatkozó jegyzeteiből talán a legérdekesebb 1883 márciusából való. Az akkori kisebb földlökések lejegyzése mellett említést tesz a korábbi miskolci rengésekről. így Miskolcon — emlékezet szerint 1829. július 1-én és 1834. október 15-én volt földmozgás. Talán az 1834-es lehetett a legerősebb. A jelzett napon — írja Szűcs — „Erősen megrendült a föld, akkor sok épület megrepedt, tűzfalak omlottak, többek közt a Czikó, most Kossuth utcán azon házé, melyben jelenleg a kincstári ügyész lakik, az avasi ref. egyháznak keleti része annyira öszverepedt, hogy kiigazíttatása jelentékeny költségbe került" [45]. Speciális tudományos témák adatszolgáltatásában figyelemreméltóak a köznevelésre vonatkozók is. így részletesen foglalkozik a leánytanodával, az ipari tanulók képzésével, a tankötelesség kérdéseivel, a népiskolák ügyével is. De nem feledkezik meg az első miskolci nyilvános könyvtár alapításáról, a munkásgyermekek tervbe vett és megalakult menhelyéről, a felnőttképzés ügyéről sem. Űgy vélem éppen ez a kérdés, a nevelés és tanulás városi történetének kérdése korszerű feldolgozást igényelne, hiszen Miskolcnak ilyen tekintetben van múltja, s ezt a témát néhány múlt századi, főleg a korabeli időkre vonatkozó feldolgozásokon kívül még nem tárgyalták. Az ismertetni kívánt napló minden bizonnyal itt is ad még publikálatlan adatokat [46]. Hasznosak a város nyomdáira vonatkozó jegyzetei is. Ezt a tárgyat Szűcs Sámuel a városi és megyei sajtó hasábjain publikálta. Publikációja azonban íőleg a megyében, illetve a városban kiadott könyvek jegyzéke csupán, naplója azonban a különféle nyomdák, kiadóhivatalok, szerkesztőségek történetére is utal. A város történetében ez is lényeges kérdés, hiszen a nyomda a legjelentősebb kultúrfórum. A város kultúrtörténetének feldolgozásánál lehetetlenség volna ezt a kérdést mellőzni. Részletesen foglalkozik a város különféle technikai jellegű újdonságaival is. A vasút, a pest—váci vonal, a pest—szolnoki vonal, a pest—miskolci egyenes vasút ügyéről sok gonddal ír. Szemtanúja volt a diósgyőri vasút építésének. Beszámol arról, hogy a Miskolc városi közlekedését miért vétózták meg a városatyák: balesetveszélyesnek látták. Tud a városi gázvilágítás bevezetéséről sőt a villanyvilágítás kísérletéről is ír. A miskolci villanyvilágítás első próbáját 1884. szeptember 25-én tartották a borsod-miskolci gőzmalomban: „A borsod-miskolci gőzmalom igazgatója e napokban mutatta-bé a gőzmalom üzlet helyiségeibe bevezetett villanyvilágítást (Szűcs kiemelése). A jelen voltak teljes megelégedéssel szemlélték a gyönyörű és olcsó világítást" [47]. Megemlíti, hogy a telefonhálózat kiépítésére Hercz Zsigmond kapott engedélyt 1884-ben, s 1888-ban ki is építették [48]. Látja a kerékpár ősét, a velocipédet, s azt is bejegyzi naplójába, hogy néhány ember velocipéddel Egerből Miskolcra érkezett. így válik a napló a város technikai újdonságainak máig is nagyon használható történelemkönyvévé. Figyelemmel kíséri a város egészségügyének is a fejlődését. A kórházak építésének ügyéről gyakran emlékezik meg. Kora nagyjaival való személyes kapcsolatairól is beszélni kell. Herman Ottóval való rokoni kapcsolatai mellett személyes kapcsolatban