A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

280 KILIÁN ISTVÁN volt Gyulai Pállal, Szász Károllyal és Szinyei Józseffel, akinek akkor készülő munkájához adatokat is ad. Ilyenformán nemcsak történeti, hanem irodalomtörténeti munkát. is végzett, s ő volt a megye első irodalomtörténésze. Szinnyeivel való kapcsolata azonban minden bizonnyal mélyebb lehetett. Egy alkalommal említi, hogy Szinnyei az ő szőlőjébe is kilátogatott. Irodalomtörténeti munkájához az adott alapot, hogy naplójában kezdettől írja ismeretségi, rokonsági körébe tartozók nekrológját. így az évek hosszú során át egy olyan gyűjtemény birtokába jutott, amit Szinnyei hatalmas munkájában nagyszerűen felhasználhatott. Erdélyi Jánossal való fiatalkori kapcsolatára már fentebb utaltam. Nem hanyagolható el a város történetére nagy hatással levőkkel való kapcsolata sem. Ezek közül talán legkiemelkedőbb és legmélyebb hatású Palóczyval való imeretsége. Országgyűlési üléseken egy időben Palóczynak volt a jegyzője. Leveleit később ki is adja [49]. Temetéséről pedig igen nagy részletességgel ír. Fiatalkori ismeretség fűzi Szemere Bertalanhoz. Ez azonban a napló tanúsága szerint nem lehet olyan mély, mint talán Miklós öccséé. Kirándulásai során már idéztem azokat a sorait, amelyeket a Ferenczy Istvánnál tett látogatásáról ír. De Munkácsy Mihály szüleit is ismerte. Erről így emlékezik: .,Ugyancsak ielen hóban érkezett-meg Budapestre Munkácsy Mihálynak világhírű képe, mely Krisztust ábrázolja Pilátus előtt. — Munkácsy és neje hazánk fővárosában olly ovatioval fogadtatott, melly bármelyik mívelt nemzetnek díszére válnék. Munkácsy dicsőségének sugaraiból Miskolczra is lövel néhány fény, amennyiben Munkácsy édes atyja az 1852-ben elhalt Lieb Mihály, mint sóhivatali — később gyűjtő pénztári pénztárnok Miskólczon lakván, Munkácsy Miskolcon tőlté gyermekéveit. Munkácsy édes atyjával Lieb Mihállyal én is jó ismeretségben állottam, mint ügyvéd összeköttetésben lévén az asztalnál, az egyik bizonyosan az volt, ki később, mint képíró olly nevezetességre jutott" [50]. Szűcs Sámuel a város zenei életének is első krónikása. Jegyzetei között a város zeneéletéről már 1841-ben is találunk adatokat. Aprólékos és bő anyagot találhatunk az első miskolci országos kórusfesztiválról is [51]. A nagy, országos megmozdulásokon túl a kisebb, helyi rendezvényeknek is részvevője. Legutolsó, a város zenei életére vonatkozó bejegyzése 1889. június 29-ről való, amikor a „vasúti dalkör" hangversenyén vett részt. Ugyanitt jelen voltak Szász Károly, Gyulai Pál, Lévay József is [52]. Szinte lehetetlen felsorolni mind külön-külön azokat az adatokat, amelyek várostörténeti szempontból vagy a tudományok valamelyik speciális kérdése tekintetében érdekesek. Mindvégig élvezettel olvasható, olvasmányos és érdekes naplója a felsoroltakon, összegyűjtötteken vagy az éppen idézetteken túl még sok érdekes és értékes publikálatlan anyagot tartalmaz. A napló olyan történeti korról beszél, amely a nemzet, a város és megye, sőt — véleményem szerint — Európa egésze tekintetében az egyik legváltozatosabb kor. Szemtanúja a már akkor megkezdődő kivándorlási láznak, s erről saját