A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BODGÁL Ferenc: A kovácsmesterség kutatása

160 BODGÁL FERENC 1. kép. Kovács ábrázolása Szirákról 2. kép. Kovácsüllő 1798-ból. Palóc (Nógrád m.) 1726-ból. A sziráki ev. Múzeum, Balassagyarmat, egyházközség Vegyes anyakönyve, 1723—1732. (Sámuel Turdezius rajza.) maz. Bartha Antal, Hegedűs Zoltán, Fuchs Erik, Nádori Zoltán honfoglaláskori kovácsmesterségünk technikájával, illetve társadalmával foglalkozó cikkeit már említettük. Meg kell még említeni Bakó Ferencnek a tiszaigari cigányok fémművességéről, Ladvenicza Ilonának a csobánkai szegkovácsoló cigányokról írott munkáját, Erdős Kamill művét, valamint a régészeti középkori vasanyagról írt munkákat s az ehhez fűzött néprajzi megjegyzéseket [20]. A rövid áttekintés azt mutatja, hogy a vasművesség kutatásánál jóval kevesebb előzményt mutathatunk fel mint egyéb mesterségeknél. Egyes mesterségekről már korán jelennek meg adatközlések, sőt jelentős táji feldolgozásokkal, összefoglalásokkal is rendelkezünk (mézeskalácsosok, fazekasok, gubások, kékfestők, szűcsök, csizmadiák stb.). Míg az említett mesterségek készítményei tetszetősek, díszítőstílusaikat ismerjük, ezt a kovácsmesterségről, a mesterség produktumairól egyelőre nem mondhatjuk. A mesterség vizsgálata mégis sok tanulságot szolgáltathat a magyar népi kultúra kutatói számára. Ehhez elsősorban a ma élő kovácsmesterséget (ismeretanyag, eljárások, eszközkészlet) kell vizsgálni. Fel kell használni az emlékezetben megőrzött tudásanyagot, írásos dokumentumokat (számlák, szerződések, limitációk, céhiratok, műhelynaplók stb.). Szükség van az ipartörténeti forrásanyagra; vaskereskedők árjegyzékei, gyárak, manufaktúrák képes árjegyzékei, múlt századi gazdasági lapokban levő képes eszközábrázolások stb. Nem nélkülözhető a múzeumokban fellelhető régészeti anyag, illetve a mesterség szerszámai és produktumai sem. Ha a mesterség vizsgálatára, illetve a kovácsoknak a paraszti kultúrában betöltött szerepének elemzésére törekszünk, a fentebb említett forrásanyagot kell felhasználni.