A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)
BODGÁL Ferenc: A kovácsmesterség kutatása
A KOVÁCSMESTERSÉG KUTATÁSA 161 A kovácsmesterség a fémek előállításától a feldolgozásig már korán specializálódott, a XVI. században pedig a mesterségen belül is osztódás jön létre; kovácsok, csiszárok, pajzsgyártók, hámorkovácsok stb. válnak külön a korábban egységes mesterségből. Egyes mesterségek, pl. csiszárok, fegyverművesek nagyobb városokban fejlődnek ki, mellettük megmarad s kisebb mezővárosokban jelentős szerepet kap a paraszti termelőeszközöket készítő, javító iparos. Néprajzi tanulsággal számunkra elsősorban a hagyományos kovácsmesterség; szolgálhat, amennyiben ez a felsorolt munkákból megfigyelhető, illetve visszakövetkeztethető. A régészeti anyagban nagy mennyiségben találunk vasanyagot, mint a kovácsmesterség produktumát. Szabó György félbemaradt munkája után még nem került sor kisebb, már említett leletegyüttesek vizsgálata mellett a teljes régészeti anyag értelmezésére. Szükség van egy középkori város, vár vagy falu leletegyüttesének részletes vizsgálatára. Ha a vasanyag más leletek nélkül kerül elő, ritkán tudjuk hozzávetőlegesen is korhoz kötni, a metallográfiai vizsgálatok igen költségesek, bár a készítés idejére és a technológiai eljárásokra értékes adatokat nyújtanak [21]. Céhtörténeti kutatásaink e mesterség vizsgálatánál is hasznosak. Nem elégedhetünk meg azonban a céhszervezet, a céhszokások puszta leírásával, hanem lehetőségeinkhez képest képet kell adnunk a céhben dolgozó mesterek, legények társadalmi helyzetéről, szociális szintjéről. Körvonalazni kell az egyes céhek hatóterületét, esetleges vásári körzetét és természetesen a készített produktumok leírására kell törekednünk. Eddig csak mellékesen foglalkoztak nálunk a kovácscéhekkel, a miskolci kovácscéhről készített összefoglalás az első lépés az ilyen irányú munkálkodáshoz [22]. A feudalizmusban a mesterségnek sokféle társadalmi típusa van. Városokban a céhes mesterek egy része viszonylag jómódban dolgozik. A falvakban megtalálható a faluközösség által felfogadott, s meghatározott bérért, természetbeniért dolgozó „falu kovácsa", „helység kovácsa", az ún. kommenciós kovácsmester. Helyzete, megélhetése változó. Mint a faluközösség alkalmazottja á közösség akaratának van alárendelve. Lakást, műhelyt, kisebb földterületet s a munkájához szükséges szenet a falu biztosítja. Legtöbbször saját szerszámával a saját, vagy a gazda vasából dolgozik. Életszínvonala, megélhetése legtöbbszöralacsonyabb, mint a városi kovácsoké. Ritkán dolgozik sokáig egy helyen, mun«= kahelyét többször változtatni kénytelen. Legtöbbjük nem tanult iparos, hanem cigánykovács, számukra kommenciós mesterré válni felemelkedést jelentett .[23.].. Külön társadalmi típust jelent, bár számban a XIX. század közepéig nem jelentősek az uradalmi kovácsok. Munkáját, bérét, akárcsak a kommenciósét előre szabják meg, lakást, műhelyt, nyersanyagot az uradalom biztosít számukra. Az uradalomban levő termelőeszközök készítésével, javításával foglalkoznak. Értenek az állatok gyógyításához is s a XIX. század elején közülük kerülnek ki az ügyeskedő, újító, nem egyszer új eszközöket is meghonosító mesterek [24]. A XIV. század óta vándoroltak be Magyarországra a cigányok. Magukkal hozott fémműves ismereteiket itt is felhasználják s mint üstfoltozók, fúrókészítők, csengőöntők vándorolnak. Előfordul, hogy váraknál mint fegyverkovácsok kapnak munkát, vagy dolgoznak mint uradalmi vagy községi kovácsok. Szociális szintjük alacsony, mesterségbeli ismereteik korlátozottak. A mesterségbeli ii