A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

140 LAJOS ÁRPAD A játékok leszűkítése a gyermekkorra. Annak, hogy a fejezet csak a gyermekjátékokkal foglalkozik, több szempontból előnyös és jó alapot ad az új rendszerezésre. Mindjárt mutatkozik az a lehetőség, hogy a néprajz disciplinájába a gyermekvilág egységesen beépíthető. A gyermek társasélete zárt, egységes, jól átekinthető, világosan felismerhető kategóriái vannak, s ezek jól összehasonlíthatók a felnőttekéivel. A játék, mint a legősibb tevékenység, legeredetibbben a gyermeknél mutatkozik. Itt: maga az élet, mely nemcsak vegetál, hanem egységes tárgyi és szellemi gyermekkultúrát is teremt. — A felnőttek játékai már differenciáltabb jelenségek. Vagy bizonyos szokások elemei (fonójátékok, bandázások játékai, szüreti játékok stb.) vagy a népművészet egyes ágai (mutatványok, alakoskodások, sportok), vagy egyszerűen csak unaloműző szórakozások. A felnőttek játékait éppen ezek miatt a népélet egyéb kategóriáiba (népszokások, népművészet) besorolhatjuk. A gyermekjátékok területe egységesebb. Ami a felnőtteknél már nem játék, az a gyermeknél még játék, s ami a felnőtteknél játék, annak legnagyobb része megvan a gyermeknél is (különösen a sportjátékokra gondolunk). Ami nincs meg, az szokáselem. A gyermekek körére való leszűkítés kiválóan alkalmas arra, hogy két tudományos vizsgálati módszer kapcsolódjék össze a gyermekjátékok rendszerezésében: a pedológia gyermeklélektani és a néprajz művelődéstörténeti módszere. A játék meghatározása. A „játék" szó magyarázata. A gyermektudomány szakemberei többször és több oldalról próbálták meghatározni, mi is a játék. Három fő elmélet alakult ki: az erőfölösleg, az üdülés és a gyakorlás elmélete. Az erőfölösleg elmélete szerint a játék úgy keletkezik, hogy a munkára fordított energia egy része felszabadul, s ez az erőfölösleg gyönyört keltő tevékenykedésben nyilvánul meg. Az üdülés elmélete azt hangsúlyozza, hogy a játék nem más, mint a munkában kimerült erő pótlása, felfrissítése szórakoztató, gyönyörködtető tevékenységgel. A gyakorlás elmélete szerint a játék előkészület a munkára, az élet küzdelmeire. Ezeket az elméleteket úgy igyekeztek összefoglalni, hogy a játék öncélú tevékenykedés (játék a játékért). Az említett elméletek, melyek a játék okát (erőfölösleg, kifáradás) és célját (felüdülés, gyakorlás) magyarázzák, de magát a játékot nem definiálják, csak részben mutatnak rá a játék lényegére. Hogy mi is a játék — erre a kérdésre teljes értékű feleletet nem tudnak adni. A fogyatékosság oka a játék metafizikai szemlélete, mely a játszót (gondolunk itt a gyermekre) kiragadja környezetéből. A felelet nélkül hagyott kérdésre a néprajznak kell felelnie. A néprajz a játékot mint a mindenkori művelődési anyag egyik területét vizsgálja adott természeti és társadalmi környezetben, összehasonlítva a munkával és a művészettel, sőt kapcsolatba állítva a társas élet egész rendjével.