A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

118 K. VÉGK KATALIN Becskereky Ferencnek kiadott adománylevelében így méltatta Becskereky érdemeit: „... Magyarországunknak felső részeiben a minap támadt undok lázadókat, jelesül pediglen Bodogkő várának a hűtelen lázadók folytonos cselvetései ellen, hat héten át teljesített vitéz védelmében megmutatott..." [92} 1675-ben a felkelők ismét ostromolták a várat, de sikertelenül [93]. A császáriak pedig megkezdték néhány vár robbantását, köztük Boldogkőét is. 1676. máj. 29-én, az Újlaki mezőn kelt levelében Wesselényi Pál írja az erdélyi fejedelemhez: „Most az várakat kezdették hánni a németek, Füzért, Boldogkövet elrontották, Szerencset, Kisvárdát s többeket is, talán tizenhármat akarnak elrontani..." [94] A robbantás azonban nem lehetett nagy méretű, a vár továbbra is használható állapotban maradt. 1678-ban Thököly, amikor a bujdosók élére állva kuruc seregével elfoglalta Észak-Magyarországot, Boldogkőt is bevette [95]. 1682. aug. 18-án az ő megbízásából történt a vár újabb összeírása [96]. Ebből tudjuk, hogy főkapitánya ekkor Fajgil Ferenc. Az inventárium aztán részletesen foglalkozik a várhoz tartozó birtokokkal, falvakkal (Boldogkő vár aljával, Árkával, Alsómérával, Vilmánnyal), a várban levő építményekkel, felszereléssel. Ennek segítségével tudunk képet alkotni a vár XVII. század végi állapotáról. 1683-ban a kassai országgyűlésen Thököly bejelentette, hogy ingyenes erővel kívánja helyrehozatni az általa bírt várakat. A bécsi fegyverszünet azonban kimondta az esztergomi érsek tulajdonában levő birtokok háborítatlanságát [97], s ez a határozat nyilvánvalóan Boldogkőre is vonatkozott. A vár még 1684-ben is Thököly kezén volt, mert egy 1684. febr. 7-én kelt irat Károlyi Györgynek, mint Thököly boldogkői várnagyának a conventióját tartalmazza [98]. Szelepcsényi György végrendeletileg az esztergomi káptalanra hagyta a várat a hozzátartozó javakkal együtt [99], így 1685-től birtokosa az esztergomi káptalan lett. A bujtiosó kuruc csapatok felszámolására 1697. júliusának végén Tarcalon gyűltek össze a labanc főtisztek, s úgy határoztak, hogy csapataikat a Kassa— Gálszécs—Terebes—Sátoraljaújhely—Sárospatak—Boldogkőváralja—Gönc vonalon helyezik el. Az itt levő várakat el is foglalták [100], s minden bizonnyal Boldogkőt is. A vár birtoklásában azonban ez az esemény sem jelentett változást. 1701—1702-ben a Habsburgok megkezdik a magyarországi várak lerombolását [101]. Terveik közt Boldogkő lerontása is szerepel, s lakhatatlanná teszik [102]. 1715-ben a vár és a hozzá tartozó birtokok fele része az esztergomi főkáptalantól a lőcsei jezsuiták tulajdonába kerül [103], de később megszerzik föle a másik részt is [104]. A jezsuiták, bizonyára a vár romos állapota miatt, továbbá „mivel pedig ritkán látogatták,... gabona tartó háznak használták" [105]. A jezsuitáktól a várat a hozzá tartozó birtokokkal együtt 1753-ban Péchujfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos vette meg [106]. Valószínű azonban, hogy a birtok átadása és a Péchy-család berendezkedése Boldogkőváralján sokáig elhúzódott, mert Bél Mátyás az 1767-ben kiadott könyvében azt írja, hogy a vár a lőcsei jezsuitákhoz tartozik [107]. Bél Mátyás értesülése nyilván korábbi időből származik, de a boldogkői birtokok is ténylegesen csak később váltak a Péchy-család birtokainak részévé, hiszen a faluban a kastély is csak 1768-