A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KEMENCZEI Tibor: Koravaskori bronz raktárleletek a miskolci múzeumban

KORAVASKORI BRONZ RAKTARLELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN 71 bronzlelet Kirkendrup típusú bronzcsészetöredéke, sujtásos és pajzsfibulája Észak-Magyarországon át kerülhettek a Gáva kultúra területére. A Felvidéken és a Gáva kultúra területén napvilágra került bronz raktárleleteket összehasonlítva a számos egyező nyugati eredetű bronztárgy előfordulása mellett (tokosbalták, sarlók, félkör átmetszetű, díszített karperecek) különbség mutatkozik, mindenekelőtt a fibulák elterjedésében. Ezek keleten sokkal kisebb számban, szórványosan fordulnak csak elő, ami nyilván az eltérő etnikum különböző viseleti módjára vezethető vissza. Nagyobb számban találhatók Észak-Magyarországon a különböző tömör markolatú kardok és nyakperecek is. A korai vaskorban igen fellendült bronzművesség a Kárpátmedencében természetesen magával hozta a különböző fémművességi központok termékeinek nagyarányú cseréjét, ami az egyes területek bronzipara egyéni jellegének elmosódását hozta maga után. Ez különösen érvényes a Felvidéken a pilinyi kultúra volt területén. Míg a pilinyi kultúra idejében a felvidéki ún. rimaszombati típusú bronzművességi kör egy határozott, területileg is jól körülhatárolható, jellegzetes bronztípusokkal rendelkező zárt egységet alkotott, addig a korai vaskorban ez az egység lényegében megszűnt. Észak-Magyarország és Közép-Szlovákia a Kyjatice kultúra idejében a felsőtiszavídéki és főleg a nyugati urnamezős kultúrkör bronztípusait gyártó fémművességi kör alakult ki, mintegy találkozó, felvevő területe lett e két nagy bronzipar termékeinek. Egyéni jellegét egy bizonyos fokig a pilinyi kultúra bronzművességének továbbélő hagyományai adják meg. A Gáva kultúra Tiszától nyugatra fekvő területein, illetve erős gávai elemeket mutató leletanyaggal jellemezhető területeken előkerült bronzkincsleletek lényegében megegyeznek a Felső-Tiszavidékről ismeretes koravaskori raktárleletekkel (Bodrogzsadány, Pacin, Taktakenéz). Ami eltérés részben mutatkozik (Bodrogkeresztúr, Hejőszalonta) a szomszédos északmagyarországi terület kulturális hatásának tulajdonítható. Az északmagyarországi koravaskori raktárleletek vizsgálata során, a teljesség kedvéért röviden említenünk kell a szandai bronzlelet kérdését is. Ez teljesen elüt az eddig tárgyalt leletektől, s az ún. prészkita emlékek sorába tartozik. Gallus Sándor a Hallstatt B korszakra keltezte [112]. Harmattá János viszont a leletben előforduló karperec alapján a Hallstatt C periódus elejére helyezte [113]. A szandai raktárlelet zabiája, mint azt Gallus Sándor és Harmattá János megállapította [114], a füzesabonyi temetőben előkerült leletekkel egyezik meg. Az utóbbi évek kutatásai, elsősorban a mezőcsáti temető feltárása, újabb lelőhelyekkel gyarapították a sokáig egyedülálló füzesabonyi temető anyagával képviselt népesség emlékeit. Ezek a lelőhelyek a Bükk és a Mátra hegység lábainál húzódó északalföldi területsávban helyezkednek el (Tiszakeszi, Ároktő, Mezőcsát, Tiszafüred, Maklár, Füzesabony, Csepel-sziget) [115]. A füzesabonyi temetővel jellemezhető leletcsoport feltűnése a Hallstatt B korszak végén az Észak-Alföldön nyilván nem belső, helyi fejlődés következménye, hanem új etnikum megjelenését jelenti. Erre utal a helyi koravaskori általános hamvasztásos temetkezési rítustól eltérő csontvázas sírok előkerülése e népesség temetőiben, vastárgyak és keleti típusú bronzok feltűnése (szandai raktárlelet.) A közvetlen kapcsolatok a Keletalföld, Erdély felé mutatnak [116].