A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

SZŰCS SÁMUEL NAPIiÖJA 297 szinte eleve kijelölték azt az utat, amelyen a reformkori harcok idején a liberális, magyar, tanult kisnemesség jártFelesége Herman Henriette, a neves tudósnak, polihisztornak, Herman Ottónak a leánytestvére. így legszűkebb családi élete is jelenthet a kutatóknak érdekességet. A naplóíró 71 esztendős korában, 1889. november 24-én halt meg agyszélhüdésben. Halála nemcsak a város lakosságát érintette fájdalmasan, hanem a fővárosét is. A Fővárosi Lapok nekrológjában így emlékezik meg Szűcs Sámuelről: [8] „.. . Képzett elmével, nemesen jó szívvel, minden közügy iránti élénk érdeklődéssel, feddhetetlen jellemmel és a legszelídebb természettel bírt. Fiatal korától fogva mindig az emberszeretet és a szabadelvű hazafiság elveit követte. Mint családfő valódi mintaember. Egyszersmind buzgó jegyezgetője volt a város és a megye fejlődésének, s e jegyzetekből számos becses adatot közölt a helyi lapokban a miskolci színészet múltjáról, a megyében kivált és elhunyt férfiakról, s a forradalom idejének városi eseményeiről. Több mint harminc kötetnyi jegyzetei maradtak. Gyűjtötte továbbá, a szabadságharc írott és nyomtatott emlékeit is. Hasznos munkásságban tölte egész életét. Özveggyé lett neje a Herman Ottó képviselő nővére." Naplóját szinte halála napjáig vezeti. Utolsó bejegyzését halála előtt három nappal írta. Kutatói munkássága a megye és a város történetének legrégibb szakaszát is felöleli Ő ad ki először várostörténeti adatokat és gyűjti saját korának történeti adatait is. Műve tehát elsősorban város- és megyetörténeti vonatkozásban érdekes. Szabadságharcos élményeire nem visszaemlékezik, mint számtalan kortársa, hanem naponként jegyzi az azzal kapcsolatos élményanyagát, s így történeti adatai minden bizonnyal igazak és megbízhatóak, s nem vádolhatja őt az utókor azzal, hogy a hiányos, szürkülő emlékezet hézagait színes képzeletével egészíti ki. Ugyanez vonatkozik minden egyéb történeti és bármilyen témájú bejegyzésre. Naplójában egy helyen megjegyzi, s erről az alábbiakban még szeretnénk beszélni, hogy egy pesti kiállítás megtekintését azért kellett abbahagynia, mert jegyzetfüzetét nem vitte magával. Napi élményeit az ilyen jegyzetek alapján írja be a maga szubjektív véleményével színezve naplójába. Ha igaz ez a megjegyzés — már pedig igaz, mert nincs okunk kételkedni egyetlen szavában sem —, akkor hatalmas mennyiségű naplóanyagát itt Miskolcon és az országban is a legfrissebb és legmegbízhatóbb forrásanyagnak kell tekintenünk. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy Szűcs Sámuel tizenhárom kötetes naplójáról részletes ismertetést közöljünk, azt azonban mindenképpen szeretnénk megkísérelni, hogy írói, kutatói munkásságából — bizonyos szempontok szerint — néhány szemelvényt bemutassunk. Tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy az illetékesek figyelmét a naplókötetek kiadásának fontosságára felhívjuk.