A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

298 KILIÁN ISTVÁN Történeti adatok Szűcs Sámuel naplójában Nyilván minden olvasót elsősorban az a kérdés érdekli, hogy hogyan emlékszik meg Szűcs Sámuel a 48-as forradalomról és szabadságharcról, hogyan vette ki részét a megye parasztsága és haladó nemessége a magyarnemzet függetlenségéért való nagy harcában, vagy éppen maga a naplóíró milyen kapcsolatban volt a küzdelmekkel, s mi volt a véleménye arról. Hogyan alakultak a városi és megyei politikai viszonyok a szabadságharc bukása után, a kiegyezés előtt, s voltak-e ebben az időben ellenzéki megnyilvánulások? Az alábbiakban ezekről az eseményekről szólaltatjuk meg a naplóíró Szűcs Sámuelt [9]. A napló szerint Miskolc városába a pesti, márciusi forradalom híre csak 17-én érkezett meg [10]. Március 20-án ,,a' kisgyűlésben kérelem olvastatott fel nemzetőrség alakítása iránt." [11] Március 22-én már a naplóíró is a-nenizetőrség tagjává lesz [12]. Március 23-án Batthyány óvatosságra intő levelét olvassák fel, s ugyanezen a közgyűlésen „Metternichnek a' magyar hazafiak sorából leendő kitöröltetése követeinknek utasításául adatik" [13]. 26-án már fegyvereket is kap az őrsereg [14]. A pozitív adatoknak a halmaza mindenképpen azt bizonyítja, hogy a megyében a magyar függetlenségi törekvéseknek megvolt az elegendő osztálybázisa. A város és a megye ebben az időben nagyobb részt a mezőgazdaságból élt. Mint az országban mindenütt, itt is a közép- vagy kisbirtokos nemesség állt a magyar forradalom és később a szabadságharc élére. A társadalmi gazdasági alap tehát megyénkben és városunkban jó, de semmivel sem rosszabb a hangulati előkészítés, amit különösképpen megmagyaráz az a tény, hogy Szemere Bertalan Miskolc városából indult el, vagy a másik, hogy maga Palóczy is, Miskolc képviselője, a legliberálisabb képviselők egyike volt. Szűcs Sámuel minden esztendő nagyobb jelentőségű eseményét az év végén összefoglalja és a tanulságokat a maga számára levonja. Kivételes történeti helyzetekben, mint volt 48 márciusa is, a hónapok végén is elkészíti ezt az összefoglalást, áttekintést. 1848 márciusának végén így elmélkedik a naplóíró: „1848. március 15-e honunkra nézve feledhetetlen marad, leend é azonban áldás csatolva emlékéhez, vagy nem? — emberi ész meg nem fejtheti, annyi igaz, hogy illy zavarból, mellyben százados institutioink összveomlottak, kibontakozni több, mint emberi feladat. Illy roppant változásoknál, kivált még a' következményeket is ide értve, meg áll az ész, és kérdi, mikor és miként fogunk ez óriási chaosból tisztára jutni." [15] Szűcs Sámuel a szabadságharc egy rosszemlékű csatájában is részt vesz. Jegyzetei talán országos vonatkozásban is adnak a szabadságharc történetéhez újabb anyagot: 1849. „január 4-én reggel 9 óra tájban megindíttattunk. Körülbelül délután 2 óra tájban elértük a' kassai partra, Perczel Sándor már akkor megSzűcs Sámuel naplójának egy lapja VI. kötet 43. lap. Év végi összefoglalás egy részlete.