A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

250 MOLNÁR LÁSZLÓ nek formája és díszítése az 1840-es évekre utal, segíti a fenti porcelán datálását, amit ugyancsak erre az időre teszünk [42]. A porcelántárgyak kialakítása: formázás, retusálás, ragasztás stb., minősége jól felkészült porcelánosok jelenlétét bizonyítja, ami akkor is jelentős, ha a tárgyakat nem ők mintázták, hanem a gyártási folyamatokat végezték. A jóképességű szakemberek jelenléte a kőedénytermékek minőségén és kivitelén egyaránt tapasztalható. A porcelánszobrokon és tárgyakon kívül ismeretesek kőedény tányérok, amelyeken ..MISKOLCZ" jegy mellett évszám is előfordul [43]. A tányérok nem azonos formájúak, de a plasztikus mintázás a dísztárgy irányában mutat és ezért kaphatták a helységnév mellett még a gyártás idejére utaló évszámot is. A szőllőlevelekből karélyosan kiképzett nagyobb tányér és a rozettákból és kisebb levelekből alakított kisebb, más kőedénygyárak termékei között is előfordul. Az utóbbit a reformkorszakban Herenden is készítették porcelánból. — Ilyen plasztikus díszítésű tányérok előfordulnak a század második felében, annak vége felé is. Véleményünk szerint a felvidéki vashámorokban készült hasonló öntöttvas tárgyak kerámiában való megjelenítéséről van szó ebben az esetben. Ezeket ugyancsak nem tekinthetjük még a gyári munkások önálló tervezésének, modelljének. A XIX. század második és harmadik évtizedére tehető az a korszak, amikor a bécsi porcelángyár empire hatású edényeinek a formái feltűnnek a hazai kemény cserépgyárak termékei között. A formák majdnem azonosak a porcelánnal és a díszítések is követik az előképet. Többnyire minden változtatás nélkül megtaláljuk az ún. bécsi „Ranftl Mustéi*' díszítést, amelyet kobaltkékkel mázalatt festettek. A szalagszerű díszítmény kizárólag empire formákon fordul elő. A miskolci gyár első termékei is ebben a stílusban készültek. A gyűjteményeinkben előforduló emlékanyag tanulsága szerint teljes étkészleteket állítottak elő empire formában és díszítéssel [44]. Az edények nem azonos jegyűek és így nem azonos korúak, de ez nem cáfolja előbbi megállapításainkat. — Az empire formák és a díszítések széles körű elterjedését mutatja, hogy nagyobb számban maradtak fenn ilyenek: Batiz, Körmöcbánya, Igló, Apátfalva, Pápa stb. gyárak termékei közül. A használati edények másik már egyénibb vonásokat mutató típusát is gyártották Miskolcon a negyvenes esztendőkben. Ezek nagyobbik része zöld vadszőllőlevelekből összeállított kaccsos, indás szalagszerű mintával van díszítve, amelyet ugyancsak mázalatti eljárással készítettek. Véleményünk szerint, miként az előző formacsoport esetében, ezekből ugyancsak teljes készleteket gyártottak. A következő csoport az, amelynél az egyes formák kialakulását már helyi mesterekkel hozhatjuk kapcsolatba. A kompozíciós részletek megoldása, ha vissza is vezethető korábbi hazai, vagy külföldi előképre, a miskolciak alakításának és fejlesztésének eredménye. Kézi festésük az előzőkhöz mérten korántsem mutat egységes képet. A különféle porcelán díszítési módok hatását is felfedezhetjük, elsősorban ismét a „bécsi rózsa" díszítmények változataival találkozunk a gyár termékein [45]. Említésre méltóak még a hengeres formájú patikaedények különböző típusai. A Butykay-féle gyárban három méretben készültek ezek. Az egyes típusok abban különböznek egymástól, hogy az alsó, illetve felső peremrészük egyszerűbben, vagy