A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

PORCELÁN- ÉS KÖEDÉNYGYÁRTÁS MISKOLCON A REFORMKORBAN 245 ban, majd annak gyártásával is. — A XIX. század folyamán a „porcelán" megjelölés gyakran fordul elő a kerámia területén. A kifejezés tartalma még nem volt egyértelműen tisztázott, többnyire fehér keménycserépre is alkalmazták. — A miskolci gyár esetében nemcsak a porcelán-emlékek tanúskodnak erről, hanem a gyár munkásamái 36 esetben van utalás a „porcelánra", ami mégis egy valóságos porcelán gyártására berendezett üzemet tételez fel. A miskolci porcelángyártás bizonyítására említjük meg, hogy az onnan Apátfalvára áttelepült alapítók, Hüttner, Heisz, és Dániel — egyedül azok, akiknek anyakönyvi bejegyzésüknél a „porcelán" kifejezés szerepel. A többi apátfalvi munkásnál a kőedénygyár megjelölés fordul elő. Végezetül az a tény is azt bizonyítja, hogy Miskolcon létesítésétől kezdődően a „porcelán" megjelölés nemcsak a címben szereplő szó, hanem a porcelángyártásra utaló kifejezés, szemben pl. Apátfalvával, aminek sem címében, sem a gyártmányai között „porcelán" nem fordul elő. Feltehető, hogy Telkibányáról a Hüttner család két tagján kívül mások is jöttek Miskolcra, de az eddigi publikációkban szereplő, és a kutatások során előkerült nevek között azonosak nem ismeretesek. Miskolc és Apátfalva. A keménycserép gyárak közötti kapcsolatnak eddig is számos olyan példája ismeretes, amelyek azt mutatják, hogy az alapítók, bérlők vagy tulajdonosok kedvezőbb gazdasági lehetőségek reményében, más helységekben alapítanak üzemet, de ezzel hozzuk kapcsolatba a korabeli gyári munkások vándorlását is. Külön érdeklődésre tarthat számot ebben a vonatkozásban a miskolci és apátfalvi gyárak kapcsolata. — Akkor mindkettő még Borsod megye területén volt. — Az apátfalvi gyár első időszakának történetét már korábban feldolgoztuk [22]. A miskolci edénygyárral kapcsolatban végzett kutatások eredményei új oldaláról világítják meg a felvidéki gyárak történetét és kapcsolatát. Az 1840-es évek elején, amikor a miskolci gyár tulajdonosa — Butykay József — anyagi nehézségekkel küzd, js ezen kölcsönökkel sem tud segíteni, 1844-ben elárverezésre kerül a gyár [23]. Ezt megelőzően már korábban is volt probléma, mert Wartha Vince egyik művében — Herman Ottóra hivatkozva említi, hogy Butykay 1841-ben csődbe került [24]. Az újabb kutatás szerint a gyár ezekben az években is lendületesen dolgozott. Az egyre nagyobb nehézségekkel küzdő tulajdonos üzeméből egyenként, vagy kisebb csoportokban távoztak el a legjobb szakmunkások. Hüttner József, akit 1841-ben, mint a gyár gondnokát, majd 1842-ben, mint fő- porcelánost említenek a miskolci források, 1843-ban Apátfalván találjuk, mint az ottani keménycserép üzem megalapítóját. — Minden valószínűség szerint vele együtt és egy időben távozik Miskolcról Dániel József, aki ott 1841. és 1843. között működött, 1845—1846. között folyamatosan Apátfalván a gyárban dolgozott. így került Apátfalvára Noszky (Novszky) György, akiről 1841-ig találhatók adatok Miskolcon és csak jóval később, 1851-ből való az első vele kapcsolatos adat Apátfalván.