A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója
TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 423 és Ausztria közötti mintegy 27 mérföldnyi határon több száz vámhivatal működött, s ezek a silány osztrák borok védelmére elsősorban a magyar borok kivitelét akadályozták meg. A hegyaljai szőlő árutermelő jelentősége fokozatosan csökkent. A tulajdonosok a rossz értékesítési viszonyok miatt nemcsak új telepítésektől tartózkodtak, de meglévő szőlőiket sem művelték megfelelőképpen. Először a nagy munkabérrel fenntartható, legmagasabban fekvő teraszirozott szőlők mentek tönkre, és a korábban a magasabban fekvő domboldalakat borító szőlőskertek teljesen kipusztultak. Feljegyzések számot adnak arról, hogy az 1860-as években még mintegy 13 ezer holdnyi szőlő található az akkor Tokaj hegyaljához tartozó 21 községben de hogy ebből mennyi állott művelés alatt, azt már nem tüntetik fel. Ilyen viszonyok között érte Tokaj hegyalj a lakosságát 1885-ben a filoxéra vész, mely történelme folyamán a legsúlyosabb csapást mérte a világhírű szőlő vidékre. Szó szerint csaknem az egész telepítés elpusztult, és éveken keresztül nem szüreteltek ezen a tájon. Az újratelepítés munkája 19 — amit bízvást nevezhetünk első rekonstrukciónak is — 1894-ben kezdődött. A hegyaljai szőlőtermelők amilyen könnyedén vették és nem hittek a filoxéra kártételében, ugyanolyan bizalmatlanul fogtak az újratelepítés nehéz és fáradságos munkájához is. Hogy a parlagon maradt területeken ismét szőlőkultúra virágozhatott föl, abban elévülhetetlen érdemei vannak Kasinczky Viktornak, a tarcali vincellériskola akkori igazgatójának, aki nemcsak személyes példájával, de fáradhatatlan tudományos munkásságával is segítette a filoxérának ellenálló amerikai vadalanyra történő oltást és ezzel Tokajhegyalja újbóli betelepítését. A bizalmatlanságot azonban csak később, az első szüretek után sikerült legyőzni, amikoris a termelők megbizonyosodtak róla, hogy a vadraoltott furmint, hárslevelű és elenyészően csekély mértékben szemzett muskat lunel ugyanolyan jó minőségű bort ad. E rekonstrukció folytán maradtak ki a hegyaljai szőlőkből a hagyományosan ültetett fajták, s váltak uralkodóvá a jól asszusodó, magas terméshozamú, ma is ismert szőlőféleségek. 1912-ben 8.524 katasztrális hold rendszerbe telepített, 20 gondozott szőleje volt már Hegyaljának. A báró Waldbott féle Kincsem-szőlő Tolcsván, a mádi Disznókő és Királyok, a mádi Bomboly-szőlő, a királyi udvartartás birtokában lévő tarcali Szarvas és Terézia is ekkor került korszerű módszerekkel betelepítésre. A 8.524 holdas területből 8.219 hold volt a szabad birtok, 174 hold a kötött, míg 131 hold jutott állami községi egyleti és egyéb tulajdonba. Birtokmegoszlás szerint 0—1 kh = 4.117 birtokos összesen: 2.254 hold. 1 — 20 kh = 1.120 birtokos összesen: 4.950 hold. 20— kh ss —33 birtokos összesen: —1.320 hold. 5.270 birtokos összesen: 8.524 hold. A két világháború között Tokajhegyalja bortermelése stagnált. Mosolygó József Tokaj és vidéke címen a Magyar Városok Monográfiája sorozatában megjelent művében 1930-baa következőket írja: „Szemérmetlenül, majdnem nyíltan megy a hamisítás és a fogyasztó közönség elég együgyű ahhoz, hogy némelykor az egészségét veszélyeztető, pancsborokért súlyos pénzeket fizessen. Amerikában ma 28 dollárba kerül egy liter hamisított asszú, míg a tokajhegyaljai termelő valódi, finom asszuját nem képes 5 pengőért literenként eladni. Ez a mi tragikumunk, amelyen segíteni nem lehet."
