A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója
424 KÖRMÖCZY LÁSZLÓ Milyen ellentétben van ez a keserű kifakadás azzal a megállapítással, amit Spech Lajos 1823-ban tesz: „Boldogok a magyarok, kiknek Tokaj adatott!" Az első világháborút követő években a tokaji bortermés minimumra csökkent. Az ezzel párosuló értékesítési nehézségek, a tokaji asszu nevével Európaszerte történt visszaélés, a nemzetközi borpiacon lejáratták a tokaji borok tekintélyét. A kormányzat, gyengesége folytán, nem is akart, de nem is tudott semmi sem tenni ez áldatlan állapot megváltoztatására. Súlyosan érintette a termelőket a rendkívül magas művelési költség. A teraszirozott szőlőkön csak kézi munkaerővel tudtak dolgozni, s a rossz időjárás miatt 1927 és 1930 között szinte semmit sem szüreteltek a hegyaljai promontóriumokon. A gazdasági helyzet nemcsak a kistermelőket, hanem a tőkeerősebb birtokosokat is erőteljesen súlytotta. Az 1930-as években a tokaji asztali- és pecsenye borokat — melyek csak minőségben, de nem művelési költségben különböztek a nemes boroktól — nem lehetett magasabb áron értékesíteni, mint a homoki szőlők termését. 21 A második világháború már ilyen legyengült termőállapotban lévő, kizsarolt talajú, elöregedett tőkéjű szőlőskerteket talált és hagyott örökségül a felszabadult országnak. A felszabadulás után Tokajhegyalja is a nagy történelmi átalakulás sodrásába került. Szőlőművelési vonatkozásban legjelentősebb megnyilvánulása a földosztó bizottságok megalakulása volt. Mint mondottuk, a hegyaljai szőlők zömét 6.270 holdat, összesen 1.153-an birtokoltak, míg 4117 birtokosnak átlagosan 800 négyszögölnyi szőlőterület jutott. A földosztó bizottságok megalakulásával sor került a nagy szőlőbirtokok szétparcellázására is. Új tulajdonosok ezrei vették birtokukba a szőlőt, köztük igen nagy számmal olyanok, kik a szőlő szakszerű műveléséhez, gondozásához, a borászat alapvető ismereteihez sem értettek. A legkülönbözőbb foglalkozási ágból kerültek ki azok, akik most már saját tulajdonként birtokolták a világhírű tokajhegyaljai szőlőket. Nem is hosszú idő múltán azonban már sajnálatos tényként jelentkezett, hogy a történelmi átalakulással együttjáró helyes és szükséges politikai meggondolások nem vettek figyelembe bizonyos gazdasági szükségszerűségeket. Az egy tagbanlévő a kor művelési színvonalán álló, egy üzemet képező 10 holdnál nagyobb szőlő birtokokat is kétszáz-négyszáz négyszögöles parcellákra osztották fel. A kis terület párosulva a gyakorta jelentkező hozzá nem értéssel — ami mind a szőlők művelésében, mind pedig a borok kezelésében megmutatkozott — csak tovább rontotta az amúgy is leromlott hegyaljai szőlők állapotát. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az új tulajdonsok zöme, elsősorban a mind nagyobb termés miatt szálvesszőzte, zsarolta a tőkéket, másfelől a szőlőműveléshez szükséges védekező szerek, karó kötözőszer hiánya még azoknak sem tette lehetővé az okszerű művelést, kik erre hajlandóságot mutattak, nem nehéz megérteni, hogy a felszabadulást követő néhány esztendőben egymásután jelentkeztek a káros következmények. A felszabadulás után az állami tulajdonban maradt szőlőbirtokok nagysága összesen 250 holdat tett csak ki. 22 A tokajhegyaljai szőlők elaprózódására — ezzel együtt művelési nehézségeire — tájékoztatást ad a birtokmegoszlás alábbi kimutatása; 23 3 565 2 546 2050 1— 400 négyszögölig terület (ül. termelő) 401— 600 négyszögölig terület (ül. termelő) 601— 800 négyszögölig terület (ill. termelő)