A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KATONA Imre: A sárospataki Rákóczi-vár ismeretlen XVII. századi ábrázolása az Iparművészeti Múzeum habán gyömbértartóján

A SÁROSPATAKI RÁKÓCZI-VÁR ISMERETLEN XVII. SZÁZADI ÁBRÁZOLÁSA 327 juthatnánk, mert az egykori tinta az egyenletes barnulás, színeződés következtében első pillanatra ugyanolyan m.angánlilának tűnik, mint az edényen levő vár vonalrajza, és emiatt első pillanatra az ábrázolással egykorúnak vélhető. A beírás azonban nem máz alatti festéssel készült, mint a gyömbértartó vonalrajza, mert a beírással keletkezett finom, karcszerű bemélyedés mindmáig kitapintható. Ez a szám tehát nem vezet közelebb az edény készítési idejének megfejtéséhez, ezért a kérdés vizsgálatánál az ábrázolás sajátosságaiból kéli kiindulnunk. A tárgyalt edényen kívül ismerünk más, olyan újkeresztény díszedényt is, melyen ismerős várábrázolás van. Ilyen többek közt az az 1641-es évszámot viselő magángyűjteményben levő, de már többször publikált kupa is, melyen az Esterházy család fraknói várának ábrázolása látható. Pontosan nem tudjuk, hogy mi késztette az ismeretlen újkeresztényeket arra, hogy a már ismert és alkalmazott nemesi címer, illetve monogram helyett a megrendelő várát rajzolják készítményeikre, annyi azonban bizonyos, hogy ez is a megrendelő öntudatának ugyanolyan megnyilvánulása, mint a címer, illetve a monogram. Ez is mutatja, hogy az ábrázolás és a megrendelő között egyenes összefüggés áll fenn, ugyanúgy, mint a címerek és a monogramok esetében. Az 1641-es kupát akkor készítették az újkeresztény fazekasok az Esterházyaknak, amikor ellenük támadást indítottak. Valószínűleg ezzel akarták az Esterházyak támogatását elnyerni a jezsuiták újabb támadásaival szemben. A sárospataki gyömbértartó készítésének idejét nem ismerjük, erre csak a vár ábrázolási sajátosságaiból következtethetünk. Mint említettük, a rajzon még az 1643-ban elkészült Lórántffy-szárny az 1685-ös átalakítás előtti állapotban látható, sőt a Perényi-szárny épülettömege sem viseli magán még itt a későbbi átalakítások jegyeit. A Vöröstorony vigyázótornyos tetőterasza is szabadon áll még, nem került rá az a gúlasisak, mely 1685-ben már részét képezi. Ezzel tulajdonképpen az edény készítésének határát sikerült megvonni, vagyis az ábrázolás mindenképpen a Lórántffy-szárny felépítése után és a század hetvenes, nyolcvanas éveiben végbement átalakítások előtt, vagyis a két dátum között időszakban — 1643 és 1685 között — készülhetett. Nem valószínű, hogy az 1643-ban elkészült Lórántffy-szárny átalakítására csakhamar sor kerülhetett, hiszen I. Rákóczi György felesége, Lórántffy Zsuzsanna 1650-től kezdődően itt rendezi be otthonát. Igaz ugyan, hogy 1648-ban I. Rákóczi György, Lórántffy Zsuzsanna férje meghal, ezzel azonban nem következik be változás a kastély tulajdonosát illetően, mert Lórántffy Zsuzsanna fiával, Zsigmonddal együtt tovább folytatja a vár és a birtok irányítását. Csak 1660-ban, Lórántffy Zsuzsanna halála után veszít Sárospatak korábbi jelentőségéből, s valószínű, hogy ekkortájt kezdődik el a pataki vár egyes szárnyainak kisebb-nagyobb arányú átalakítása. A megkezdődő átalakításáok pontos évszáma nem ismeretes, de a munkák méreteiből és jellegéből következik, hogy az átépítés nem redukálható egy-két évre, hanem évtizedekig is eltarthatott és szinte a kastély egész jellegére kihatott. Ezért az átalakítás indítékaiban a század második felének megváltozott politikai koncepcióinak és a társadalmi, politikai életben bekövetkezett változásainak is döntő szerepük van. A Vöröstorony nyitott tetőteraszát gúlasisak foglalja el, a várszerű jelleget a kastélyjelleg váltja fel. Mindebből arra következtethetünk, hogy a gyömbértartó, a rajta levő ábrázolás alapján, alig Lórántffy Zsuzsanna halála után, az 1660-as években készülhetett, amikor a humánus és vallásilag lojális földesúr örökébe lépő új birtokos alatt ismét fellángol a sárospataki új keresztények üldöztetése. Eddigi adataink szerint a közvetlen, vagy közvetett megrendelés alapján készülő habán díszedényeken a megrendelőre határozottabban utaló attribútumok