A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója
TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 417 Anonymust, ki Tarcal vezér Hymusuduor-ját mint a tokaji vár első megjelenési formáját, következésként kiterjedt település középpontját említi. Ezt a kifejezést (Hímesudvar) „festett lakóház "-ként értelmezték. Annak megállapítása mellett, hogy ezen a vidéken az újabbkori ásatások sem mutatták ki összefüggő, nagyobb szláv telepek nyomát (Karosán nyomokban fellelhető szláv települést tártak fel). Mészöly Gedeon 6 szómagyarázata a vár nevét a hím szóból származtatja, ami hímelést, átszúrással átfonást jelent. Vagyis az egymáson átbújtatott vesszőfonadék technikáját, amelyet a halászok is használnak varsa készítésre. A hímes jelző tehát vesszőfonást jelent, a Hímesudvar pedig vesszőfonással elkerített helyet, ami csak később, már a honfoglalást követő letelepülés időszakában alakulhatott ki. Erre utal az a megállapítás is 7 , hogy az e vidéken megtelepedett kabarok azon nemzetsége, mely a Hernád völgyét honfoglaláskor megszállotta, Encs, Gibárt, Kér vonaláig telepedett csak meg, s majd csak a későbbi évtizedekben vonult északabbra. A kabar (kazár),népcsoportoknak, Aba, Bors, Örösúr nemzetségének tulajdoníthatjuk É szakmagyarország — a Mátra, a Bükk és Tokaj hegyalj a — szőlőtermő kultúrájának eredetét is, amit néprajzi, nyelvészeti kutatások valószínűsítenek. 8 A tokajhegyaljai borvidéken — és a vele szomszédos Mátra, délbükki bortermő területen — kialakult szőlőkultúra teljes mértékben elüt a pannóniai szőlőművelés antik hagyományaitól, amelyek római kontinuitás emlékeit őrzik. így tehát megalapozottnak vélhetjük azt az álláspontot, hogy az itteni szőlőkultúra magyar eredetű. Ahogy Vincze István 9 megállapítja, „Összevetve Dunántúl római eredetűnek vélt szőlőkultúráját az északkelet-magyarországival, nyilvánvalóvá válik, hogy a két táj szőlészetében és borászatában megmutatkozó különbségek olyan alapvetőek, hogy semmiképpen sem lehet azokat a későbbi fejlődésből, a fejlődésbeli szintkülönbségből megmagyarázni, nem jöhettek létre sem az eltérő gazdasági, társadalmi fejlődésből, sem az etnikai, kulturális hatásokból. A különállás magyarázatát csak az eredet, a kialakulás gyökerei magyarázhatják." A betelepített szőlő nem hozta meg hamar a világhírt Tokajhegyaljának. A X—XI. századból, de még a XII—XIII. századból sem maradtak ránk gazdaságtörténeti vonatkozású források, így történeti események kapcsán kísérhetjük csak figyelemmel vidékünk fejlődését. Első írásos adat 1074ben említi Tokajt, mikor Salamon király, Gézával vívott vesztett csata után, a tokaji várba menekült. Néhány évtizeddel később 1100-ban Könyves Kálmán király Tárcáira zsinatot hív össze — ahol állítólag borpincéje is volt. — Ez a zsinat azonban nem a bortermesztéssel foglalkozó kérdésekről vált nevezetessé, hanem arról, hogy a felvilágosult király itt mondotta ki „De strigis, quia non sünt. ..." (Boszorkányok pedig nincsenek) Még az 1216-os oklevél, mely arról tudósít, hogy Honorius pápa az egri káptalant a szerencsi tized birtokába iktatta, sem tesz említést a borról, noha értékénél fogva — mint azt más oklevelekből tudjuk — ez a termék oly fontos szerepet töltött be, hogy külön is megemlítik. A szőlőről első bizonyságunk a turóci prépostság 1252-ben, IV. Béla által kibocsátott, alapító levelében található. Itt történik említés hogy Liszka környékén szőlőt adományozott a szerzeteseknek. Ám egy 1248-ban szepesi prépostság által kiállított adománylevél olaszi földekről tesz említést, melyen szőlő is van, valamint Patakon egy kúriáról, amelyet IV. Béla örökölt Könyves Kálmántól. E tények arra is fényt vetnek, hogy a tatárjárást követően IV. Béla olasz telepeseket (Velence környékéről?) telepített erre a környékre, akik bizonyos, hogy befolyást gyakoroltak a szőlőművelésre is. 27 Herman Ottó
