A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban
18 KOMÁROMY JÓZSEF az ő szívessége folytán ezt a rendszeres közlést tovább tudtuk biztosítani, s annak örömmel adtunk helyet. így jelent meg Banner János következő tanulmánya 1963-ban: Herman Ottó helye a magyar őskőkorkutatás történetében és jelenik meg ugyanezen évkönyvünkben újabb közlése, a Párbaj a negyedkori ember silex lándzsájával. 7 Ennek alapján a miskolci múzeum részéről megkezdettük az adósságlerovást és ezt most azzal kívánjuk teljessé tenni, hogy az alábbiakban teljes egészében leközöljük Herman Ottónak a miskolci múzeumban megőrzött leveleit. Ezek a levelek családi jellegűek. Sok viszont bennük az olyan megjegyzés és életrajzi adat, amely élesen árulkodik a nagy tudós természetrajzi, néprajzi és egyéb érdeklődéséről, valamint eddig ismeretlen momentumairól. Az egész levélanyagból türelmes, segítőkész, megértő emberi hang árad, s érdeklődéssel fordul minden szűk családi ügy felé. A levelek hangja végig szuggesztív. Magángyűjtői érdeklődése, kutyaidomítási módszere egyaránt újabb vonásokkal gazdagítják eddigi arcképét. Ezek a levelek a miskolci Szüts-családi hagyatékból ajándékozás folytán kerültek a miskolci múzeumba még Leszih Andor igazgatósága idején. Keltezésük 1873-tól — egészen a halála előtti hónap; 1914 november 22-ig terjedő 41 évi időtartamról vall. A múzeum e leveleket a helytörténeti gyűjteményében őrzi és közlésüket abban a sorrendben adjuk, ahogyan azt Herman Ottó nővére, Herman Henriette, Miskolc krónikásának Szüts Sámuelnek a felesége, valamint fiúk, id. Szűcs (Szüts, Szeőcs) Béla — az ajándékozás alkalmával gondosan sorszámozta. (A szülők, Herrman Károly és Ganzstuck Franciska házasságából sorrendben a következők születtek; l/Ludmilla, férj. Scultéthy Náthánné (1829—1908), 2/Henriette, férj. Szüts Sámuelné (1831—1910), 3/Franciska, férj. Vlkolinszky Jánosné (1833-?), 4/Ottó, nős; Borosnyay Camilla (1835-1914), 5/Róbert (1837-1842), 6/Ernesztine, szül. 1841., 7/Emma, szül. 1850 körül. — Az ajándékozó Szüts Béla, mint a levelekből is kiderül— egyidőben a tavarnai Hadik- Barkóczy uradalom jószágkormányzója — jórészt Herman Ottó protekciójával került ebbe az állásba. Ez a Szüts Béla Bozsenik Irmával kötött házasságot. Házasságukból születtek a következő gyermekéi; Gabriella, Irma, Béla, Gyula, Anny és Gizella. (Ennek az id. Szüts Bélának testvére volt Szüts Emma Mázer Lajosné és Louize, aki pártában maradt.) A levelek teljes közlésével nem kívánom az azokból kicsendülő egyéni stílust elemezni, vagy végigsorolni. A tudománytörténeti vonatkozásokra sem hívom fel külön a figyelmet. Ezt elvégzik majd hivatott kutatók. Két dolgot azonban mégis kiemelnék. Mindkettő lillafüredi és hámori vonatkozású. Az egyik lillafüredi háza építésének ideje, erről ugyanis pontosat nem tudunk. A másik — szinte végrendelkezésszertí és hamvainak elhelyezésére vonatkozik. Ami a lillafüredi (a mai Herman Ottó Emlékmúzeum) ház építésére vonatkozik: -. 1889-ben keltezett levelében ír arról, hogy „. . . kimentünk Hámorba, hol egy kis kunyhót vettem ..." A lillafüredi telek megvétele tehát 1889-ben történt. Ekkor három szomszédos kistelket vásárolt, amelyen ezek szerint, kis házak állottak. Ezt telekkönyvileg egybeolvasztotta, mint új tulajdonos és erre (a ma is látható házát) 1890 után építhette. Az építés ideje eddig nem tűnt ki semmilyen adatból.
