A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 19 A közölt családi levelekből az első lillafüredi keltezésű levél (81. sorsz.) 1903. június 26-án van keltezve. Ekkor már állott a ház. így a lillafüredi épület építésének idejét 1890 és 1903 közötti időre kell tennünk. Tervezőjéről 103. sz. levele ad híradást. „. . . a házat feleségem tervezte ..." és „Kárász erdőmester rendezte be technikai keresztülvitelét. . ."

8 A másik hámori vonatkozású a 100. sorszámú levele. Ez Zorger Ignáchoz, Hámor bírójához szól és szinte végakaratként hangzik; „. . . én nem szakadok el bíró uramtól és a Hámortól: majd oda fogok temetkezni..." Végakarata 1914. december 27. után, a háborús viszonyok között nem teljesülhetett. A budapesti Kerepesi úti temetőben helyezték el koporsóját. Olyan parcellába azonban, ahová a fejlődő főváros építkezni akar és nagyon félő, hogy ha megfelelő intézkedés nem történik, Herman Ottó sírja nyomtalanul el fog tűnni. Sírja megmentésére a jubileumi évben, illetékesek részéről nem merült fel még javaslat. Most — e közleményünk kapcsán — megkíséreljük; hozzuk haza, az ő Hámorába, vagy akár a lillafüredi emlékmúzeuma kertjébe Herman Ottó veszélyeztetett hamvait és itt temessük el őt, végső és biztonságos nyugvóhelyén . . . (1964. nov.) Komáromy József í A miskolci múzeumban 53.4426.1—55 és 53.4427.1—65 leltári számok alatt őrzött Herman Ottó-levelek 1. Zöldesszürke papír Magasság: 21 cm. 7 mm. Szélesség: 13 cm. 6 mm. 4 oldal Címzett: Szüts Emma Kedves húgom! Rózsahegyen vagyok s rózsákra gondolva te jutottál eszembe. Fújd fel magad leányom, mert mindenképpen nagy dolog az, amikor bátyád rózsákon töri fejét — oly dolog ez, amelyért azt a veres-fekete máslit fejed túlsó oldalára helyezheted — ha úgy tetszik. Engem bizony azóta meghordozott a nagy szél. — Kassán sok pénzt hagyva, megérkeztem Lucsivnára: kopott ember, fényes társaságba. Első napon kutyába sem vettek s daczára annak, hogy Laczi bátyánk ott volt: a cselédszobába tettek. Ezen nem botránkoztam meg, mert igaz demokrata vagyok, meg még azt is tudtam, hogy lefőzöm őket. Másnap aztán „Herman úr" lettem, harmad nap „eredeti ember", negyed nap „tudós", ötöd nap már vinni akartak tíz vármegyébe — Laczi bácsi büszke lett öccsére — 2*