A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója

428 KÖRMÖCZY LÁSZLÓ Hárslevelű XwrmLú Rumonya, vagyis romána, az előbbihez hasonlít, szemei hosszabbak és görbék. Bogárszőlő, némelyek szerint bolgárszőlő, tulajdonságára nézve az előbbiekhez hasonló, csak hol piros, hol kék színe különbözteti meg. Egyébként a rózsás, gerset, purcsin, kecskecsecsű, rumonya és bogárszőlő, minthogy húsosabbak és keményebb hajúak, felette ritkán adnak aszút és ha adnak is, a szőlősgazdák nem szedik ki, nehogy az aszúbor szép, arany színének ártsanak. Vannak még a következő fajok; királyédes, ötszögletű, cafrangos levelekkel, ritkaszemű, felette édes, de ritkán terem, mert elsőnek fakad, s így a tavaszi fagyok többnyire elpusztítják: fejérboros, sűrű fejér szemű, leve édes: zöldszőlő, némelyek szerint lelt szőlő, sűrű, zöldszemű, leve édes, bőséges: görbeszőlő, szeme hosszas, görbe, keményebb: bátai, gacsai, bakator tojásdad, húsosszemű, tartós. E három fajt tiszántúli vidékről hozták át, s ezért alföldi szőlőnek is nevezik. A lapos és gyengén lejtős talajt szereti, a mustot bőven adja, de ritkán, szinte sohasem aszik meg. E felsorolt szőlő faj ok közül már csak a furmintot, a hárslevelűt és a muskat lunelt telepítik a filoxéra vész óta. A Szirmainál említett vörös szőlőnek nyomát pedig már sehol sem találjuk.

29 c) Művelési módok A telepítés és a fajtamegválasztásnál nem kisebb jelentőségű volt a tokaji bor mennyiségének fokozására, minőségének javítására a művelési mód sem. Noha a szőlőtermesztés kezdeti korszakából erre vonatkozó adataink nincsenek, a művelési módok korszerűsítésével a XV. századra tehetjük sirgamuskctak! az egyik leglényegesebb szőlőmunkának, a kapálásnak oly