A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója
TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 429 módon való elterjedését, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően már háromszor kapálták a tőkét. A talaj fellazítás, a domboldalakon a csapadékvíz tőkéhezvezetése, így az aszúsodáshoz szükséges páradús levegő biztosítása jelentette azt a minőségi változást, amely a szemek betöppedését elősegítette, s már az első aszúbor készítése előtt a megaszalódott szemekkel együtt szűrt mustból mai fogalmaink szerint édes szamorodni bor készítését tette lehetővé. Bár, mint mondottuk, a szőlőművelés nem rokon a Dunántúlon elterjedt művelési formákkal, egyes analógiák 30 módot nyújtanak arra, hogy következtetéseket vonjunk le Tokajhegyalja XV—XVI. századi szőlőműveléséről. Ezek szerint télen süllyesztéssel (a szőlő trágyázásával, amit gödrözésnek is neveztek) kezdték a munkát. Rendszerint háti alkalmatosságban hordták fel a szervestrágyát, amit a szőlőtőke körül kikapart tányérba (süllyesztésbe) tettek, majd azt földdel befedték. A téli munkákhoz tartozott a torkolás, vagy földelés, mikoris, különösen a széljárta vidéken, vagy a téli hidegeknek legjobban kitett helyen a tőkére földet húztak, s ezzel védték meg a téli fagyoktól. Nem kisebb jelentőségű volt a kőgát rakás sem. A XVI—XVII. században a szőlők zöme a tokaj hegyaljai dombokon a tenger színe felett „400 bécsi öl" magasságban kezdődött és egészen „1200 bécsi ölig" terjedt. 31 A lejtős domboldalak csak teraszirozás mellett váltak alkalmassá szőlőművelésre. A gátrakáshoz szükséges köveket részint a forgatásból, részint pedig a hegy lábánál erre a célra vájt pincékből nyerték. Tavasszal a munkák a nyitással kezdődtek. A tőkére hordott földet eltávolították és a tőke termőerejének megőrzésére az oldalgyökereket „elszakították". A nyitást a márciusi fagyokra való tekintettel rendszerint április, májusban kezdték csak. Ezt követte a metszés. Hegyaljai gyakorlat szerint tavasszal csak a kövérebb tőkéket metszették, a sovány szőlőtőkéket pedig ősszel. Csak igen nehezen terjedt el a metszések termésfokozó formája. Szőlőszaporításra és a vén tőkék megújítására a homlitást alkalmazták. Fakadás előtt a tőkét az anyagyökér sérelme nélkül a mellette ásott gödörbe buktatják, földdel fedik be, a rajta levő vesszőket pedig megfelelő távolságra levert karók mellett a földből kibújtatják és így gyökereztetik. d) Borkezelés Tokaj hegyalján a következő borféleségeket ismerték: 1. Ordinárium 2. Máslás 3. Fordítás 4. Szamorodni 5. Aszú. 1. Ordináriumnak nevezték azt a bort, mely az északi hegyoldalakon, gyenge minőségű szőlőből termett. De ordinárhimról beszéltek akkor is, mikor a kedvezőtlen időjárás folytán a szemek nem töppedtek be, és az aszúsodó szőlőfajták is gyenge minőséget adtak. Ez a bor nem vett részt a kereskedelemben. 2. Máslás. Amikor az aszú borokat seprőjéről lehúzták a hordó alján maradt seprőt gyenge minőségű hegyaljai borral felöntötték, azon hagyták állni. Tokaji ízű és jellegű bor volt, noha mint neve is mutatja, „második feltöltés "-bői nyerték. Inkább csak házi fogyasztásra használták.
