A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
TAKÁCS Béla: A sárospataki kőedénygyártás
A SÁROSPATAKI KŐEDÉNYGYÁRTÁS 339 másodrangúnak, mert az egyenértékű a karlsbadi, illetve zettlitzi 100%-os tisztaságú kaolinnal. 12 Mindezen jó tulajdonságok ellenére minőség tekintetében a sárospataki kőedénygyártermékeinek sok hibája volt. Első helyen kell említenünk az edények rendkívüli törékenységét. Jóllehet a gyártmányok feltűnően könnyűek, ha összehasonlítjuk a hollóházi edényekkel, azonnal szembetűnik a súlybeli különbség, azonban ezt az előnyt messze túlhaladja az a hátrány, amit a szilárdság hiánya jelent. A törésfelület szinte kréta-szerű volta mutatja ezt a hibát. Nyilván a keverési arány helytelen megállapításában, vagy az égetés elégtelenségében kell keresnünk a törékenység okát. A másik lényeges hiba, amit a gyártás folyamán a törékenységgel együtt Ullrich Károly nem tudott kiküszöbölni; a máz repedezettsége és a vízáteresztés. Különös módon az üzem vezetője, aki több külföldi műhelyben szerezte meg gyakorlatát és tudását, a pataki edényeknél nem tudta megtalálni a máz és az anyag zsugorodási együtthatóját. Ifj. Ullrich Károly szerint ez a hiba oly nagymérvű volt, hogy sok esetben hűlés közben az edény darabokra pattant szét. Jobbik eset volt, ha egyben maradt és csak a máz repedezett meg rajta. Már pedig ez alaposan megrepedezett. Témánkkal való foglalkozás közben igyekeztünk mennél több tárgyat összegyűjteni vagy legalább megtekinteni, azonban egyet sem találtunk, melyen a máz egységes lett volna. A vízáteresztés mindig az edény vastagságától függ. A vékonyabb falú virágvázába nem volt tanácsos vizet önteni, mert az menthetetlenül szétfolyt az asztalon vagy azon a bútoron, amire helyezték. A főzőedények magukba szívták a nedvességet, vastagságuknál fogva nem engedték át, viszont ugyanígy magukba szívták a zsírt is, ami az idők folyamán megavasodva szintén használhatatlanná tette az edényt. Ha az előbbiekben azt mondottuk, hogy a tőke hiánya okozta a pataki keménycserépgyár csődjét, akkor ehhez a termékek rossz minősége legalább annyira hozzájárult, mint a pénzbeli zavar. Bármilyen rövid ideig is működött a gyár, a vásárlóközönségnek elég volt egy év, hogy rájöjjön a gyártmányok hibájára és ne vegye azokat. Nézzük most már azt, hogy mik voltak a gyár termékei? Az üzem, amint a neve is mutatja „kerámiai különlegességeket" gyártott. Ezalatt elsősorban gyermekjátékokat kell értenünk. A vezetőség ezekben az apró tárgyakban látott üzleti lehetőséget, nyilván arra gondolva, hogy a környék keménycserépgyárai, Hollóháza, Apátfalva és a Csehországból importált kerámia a kereskedelemnek ezt az ágát nem képviselte, egyéb gyártmányaival pedig túlságosan is ellátta a vásárlóközönséget, ezért az általuk készített különlegességeknek sikere lesz. Az üzem megindulásakor 52 modellt gyártottak, aminek nagyrésze gyermekjátékokból állt. Ma már sajnos a gyártmányok törékenysége miatt mindössze egy lovat, egy elefántot, egy kiscsirkét és néhány apró vázát, kulacsot tudtunk összeszedni ebből a csoportból. A gyártmányok második csoportját a díszedények és tárgyak alkották; virágvázák, virágcserepek, kulacsok, korsók, hamutartók, bonbonierek és fonottszélű kosárkák. Amikor a fennti tárgyakból megcsappant a kereslet, az üzem fokozottabb erővel tért át a közszükséleti cikkek gyártására. Készítményeik között találunk konyhafelszereléseket; főzőedényeket, fazék, lábas, tál, fűszertartó, 6—12 személyes fonottszélű süteményeskészletet és több más használati tárgyat. A felsoroltak közül igyekeztünk mindegyikből sok utánjárással egy-egy darabot fényképezés céljára felkutatni. Ezt a munkát annál is inkább el kellett végeznünk, mert már ma is, de egy évtized múlva különösen, ritkaságszámba mennek a pataki kőedénygyár termékei. 22*
