A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
TAKÁCS Béla: A sárospataki kőedénygyártás
340 TAKÁCS BÉLA Az Ullrich-féle kerámia díszítésének stílusa egészen sajátságos, más hasonló üzemek gyártmányaitól könnyen megkülönböztethetők. Vonatkozik ez elsősorban arra, hogy a pataki edények festésénél sehol sem látjuk az élénk, vagy rikító színeket. Inkább a halvány, elmosódó színek dominálnak, a keménycserépnél szokásos,piroskék-zöld-barna-sárga színek variációjában. A gyár az edények díszítésénél a magyar ornamentika elemeit használta és ennek népszerűsítését tűzte ki feladatul, mellyel a kor általános divatjához alkalmazkodott. Ebben az igyekezetében a népi díszítőművészet Sárospatakhoz legközelebb eső egyik jelentős ágát, a mezőkövesdi stílust utánozta. A tárgyak egy része azzal a sajátságos ornamentikával van festve, melyet a matyó népviselet textiliáin láthatunk. Mindezek mellett a gyártmányok festésében kétségtelenül felismerhetők a hollóházi és telkibányai edényeken alkalmazott virágmotívumok is, csak sokkal halványabb színárnyalatban. A díszítőelemek közül a matyó minta legjellemzőbb virágját, az őszirózsát találjuk egyes tárgyakon, abban a tipikus elrendezésben, ahogy az edény egész felületét sűrűn behálózza. A tulipán csak ritkán fordul elő. A többi virág; rózsa, szekfű, búzavirág rendszerint koszorúban, füzérben jelenik meg az edény peremén, illetve a külső oldalán (pl. tálaknál), vagy pedig csokor formájában az edény alján. Ezt az utóbbi mintát látjuk a pataki kőedénygyár jellegzetes készítményein, a fonottszélű tányérokon és kosárkákon. (Itt jegyezzük meg, hogy a bodrogkeresztúri kerámia műhely, melynek ma is ifj. Ullrich Károly a műszaki vezetője, ebből a modellből gyárt a legtöbbet, szinte nem tudja az üz,em a tömeges megrendelést kielégíteni.) A tárgyak festése Meissenből hozatott anyaggal, kizárólag mázalatti festéssel történt. Túlnyomórészt szabadkézzel dolgoztak, egy tálat találtunk, melyen sablonnal készült búzavirág díszítés van. A sárospataki fazekasmesterek díszítőművészetéből semmi nem került át a keménycserép tárgyakra, viszont külön csoportot képviselnek azok az edények, melyeket Bálint József gimnáziumi rajztanár festett. Munkáit a figurális rajzok teszik érdekessé. Az enyhén szecessziós stílusban festett kulacsokon megjelennek a paraszti életből vett témák, az aratás, a malacvásár, az alföldi táj. Az egyik általa festett vázán idős parasztasszonyt látunk, kacsával az ölében. Figurális ábrázolással ifj. Ullrich Károlyné is próbálkozott, egyik kulacsra virágos ág alatt álló biedermeier ruhás női alakot festett. Az edények formájában semmi különlegességet nem fedezhetünk fel. A székely-bokály mintájú füles és fületlen vázák mellett találunk urna, henger és amfora alakúakat, a többi edény a mindenkori konyhafelszerelések mintáját követi. Érdekessége miatt megemlítjük azt a kis zöldpaprika alakú sótartót, amely egyszer égetett, mázatlan alakjában maradt meg. A tálak annyiban követik a Hollóházán és Telkibányán készült tálak, vagy méginkább a pataki parasztedények egyik sajátosságát, hogy a külső fenékperem át van fúrva, hogy az edény felakasztható legyen. Végül ismertetjük a pataki kőedénygyár jegyeit. Annak ellenére, hogy az üzem rövid ideig működött, a gyári jegy tekintetében meglepő bőséget tapasztalunk. Négy év alatt összesen hatféle jegyet használtak. Ezek alapján nem lehet pontosan meghatározni az egyes tárgyak készítési idejét, mert a jegyeket felváltva használták, egy évben hatféle jegyű edény is kerülhetett ki az üzemből. A gyári jegyek a következők ; 1. SÁROSPATAK, a város neve, melyet folyóírással vagy nyomtatott nagybetűkkel írtak bele a még puha agyagba. Ezt a jelzést festett formában is megtaláltuk.
