A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

LAJOS Árpád: Adatok az északborsodi pásztor- és parasztdalok kapcsolataihoz

286 LAJOS ÁRPÁD nyája ..." kezdetű változat.

1 Saját gyűjtésemből más szöveggel és kis dallameltéréssel adom. A 2., 2a számú nyolcszótagos párhuzamos példák dallama még a fentinél is elterjedtebb, nehezebben körülhatárolható, általában az északalföldre és a barkóságra jellemző. Rajzási területei; a Sajó— Hangony-völgy, a Bükk-hegység környéke, innen délkeletre a délborsodi Tisza-táj. Ez a dallam legerősebben cseng a Tiszántúl, a Hajdúságban. Általában az északalföldi változatok egységesebbek.

2 Az északborsodiak második és negyedik hangsorukban a szokásos északalföldi dallamfrazeológiától eltérnek, s a negyedik hangsorban gyakran keverednek, átveszik az 1. sz. dallam negyedik hangsorát. Már itt hangsúlyozom, hogy az alföldön a lassú ütemű példák a népszerűek. A pattogó, gyorsritmusú változatoktól, melyeket a borsodi palócok feltűnően szeretnek, a délborsodi Tisza-táj, s általában a hajdúság erősen tartózkodik. A pásztor dalokat meghagyják „hallgató" daloknak. A harmadik dallamtípusra (3., 3a) kevesebb példát sikerült találni. A pásztor-betyár dalváltozatra csak töredékesen emlékeznek az öregek. E dalváltozat emlékezetét Nógrádig sikerült követnem, de ép példányát a borsodi Domaházán tudtam csak feljegyezni. Rokon dallamát északalföldön sokáig ismerték.

3 A 4., 4a., 4b. sz. hármas példapárhuzam dallamtípusa kétségtelenül a palócságban csendül legerőteljesebben.

4 Fő területe Északmagyarország; Hont—Nógrád, Északheves, Borsodmegye északi és szóványosan Borsod délkeleti részén a borsodi Tisza-táj. Az ötödik dallampár (5., 5a.) dallamtípusát ugyancsak Északmagyarországon egészen összefüggő területeken könnyen leltem meg, Északborsodtól, Nógrádig, Pest megye északi tájaiig könnyen követni tudtam. Ez a dallamtípus a borsodi barkóságtól keletre is megcsendül a cserehátiak ajkán.

5 A hatodik példapár dallamtípusa Északborsodban a Sajó, a Szuha völgyétől a Bükk hegység környező falvaiig és a Gserehátig (Bódva—Hernád köze) nagyon elterjedt. Ha összehasonlítjuk az említett dallampárokat, könnyen megkapjuk az általános képet az eredetiség szempontjából; az első helyeken közölt dallampéldák, a széles ütemezésűek, archaikusabbak, ezeket tartjuk eredetibbeknek. A feszes ütemű változatok amazok visszacsendülései. Figyeljük meg az első példapárt! A tempó giusto változatban az első, második és negyedik sor háromütemű nyolcszótagos keretbe foglalja a harmadik sor kétütemű nyolcasát. A metszeteknek ez az elrendezése bájosan mozgékonnyá, játékossá teszi a dallamot. Ezzel az ütem felépítéssel igen sokféle szövegű népdal szólal meg a bemutatott dallamtípusra. — A hangkészletben a tempó giusto ütemű változat az archaikusabb parlando-rubato ütemű változattól az első sor kádenciájában és a negyedik sor utolsó előtti ütemében finom, de lényeges dallambeli eltérést mutat; az első sor re-mi kádenciájával szemben mi-mi, a negyedik sor végén (az utolsóelőtti és az utolsó ütem fordulóján) a so-la archaikus dallamfordulattal szemben a re-la dallamfordulathoz ragaszkodik. (Egyikmásik változatban ti-la fordulathoz). — Az eddig sikeresen gyűjtött, mintegy tucatnyi számú tempó giusto-ütemzésű változatok közt egy sincs, mely az említett két sorvégi dallamfordulatban megegyeznék a parlando-rubato változat re-mi, illetőleg so-la dallamfordulataival. A második példapár, különösen az ütemfelépítésben, megint mutat újat.