A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

LAJOS Árpád: Adatok az északborsodi pásztor- és parasztdalok kapcsolataihoz

ADATOK AZ ÉSZAKBORSODI PÁSZTOR- ÉS PARASZTDALOK KAPCSOLATAIHOZ Ismert jelenség a népzenében, hogy egy-egy népdaltípus változatai ritmikailag is eltérhetnek egymástól. Az ütembeli variálódás egyik módja; széles ütemzésű (parlando, rubato) dallamok átmennek feszes, pattogó ütemű változatokba, s ezzel egészen új zenei élményt nyújtanak. Emelkedettebb hangulatot teremtenek. E dallamváltozatokban az ifjúság szólal meg, — legtöbbször tánc közben. A jókedv, az életöröm nem tűri sokáig a lassú, széles ritmusú dallamokat, ahogy a nép mondja — a „hallgató" dalokat, hanem olykor-olykor legyorsítja, tüzesekké, fürgékké teszi őket. A lassúból a gyorsba való átugrásra vannak szórványos példák, melyek élettani, lélektani okokkal könnyen magyarázhatók. Vannak azonban olyan gyakori példák is, melyek egy-egy néprajzi területre s e területeken élő emberek társadalmi viszonyaira jellemzőknek foghatók fel. E tipikus példák olyan következetesen ismétlődő és analógiás jelenségek, melyek már néprajzi sajátosságok. Élettani-lélektani magyarázat kevés hozzájuk. E zenei jelenségeket az adott táj társadalmi képletébe helyezve kell vizsgálnunk. Ilyen példákra figyelhetünk fel az északmagyarországi palóc dallamdialektushoz tartozó borsodi barkó népzenében. Borsod északnyugati részén, a Sajó felső szakaszán, annak környékén, a Bükk hegység peremfalvai körében, s még inkább a Bükktől északnyugatra, a Hangony—Arló—Gsokva völgyének tájain, az öregek, kevesebb számmal a középkorúak ajkán még élnek lassú, széles ütemű pásztordalok, melyeket a fiatalok ajkán hasonló dallamú, de gyors, feszes ütemű nóták váltottak fel. A két dallamritmika egyelőre egymás mellett él még (az idősebbek és fiatalok korcsoportjainak megfelelően): az idő múlásával az idősödők úgy tűnnek, mintha visszatérnének a parlando-rubato változatokhoz, s a tempó giusto ütemű dallamok szerepét átadnák a következő, felnövő fiatalságnak, de az előbbi széles, lassú ütemű dallamok egyre inkább elmaradoznak, a régi pásztoréletet tükröző szöveges tartalmuk ma már a múlté. A feszes, gyorsütemű változatok szívósabb fennmaradásukat vidám, üde hangulatot teremtő erejüknek és többnyire általános érzést (barátság, szerelem) kifejező szövegezésüknek köszönhetik. A barkóság körében végzett népzenei gyűjtéseim eredményeiből néhány pásztor-betyárdallamtípust ragadok ki, s ezek feszes ütemű változatait állítom párhuzamba. E párhuzamos példák részben régi, részben új szerkezetű dalok. A ritmusváltások e példákban következetesen jelentkeznek. Az első (1., la) párhuzamos példák dallamanyaga a Bükk-Mátra környékén elterjedt nyolcas szótagszámú, jellegzetesen palóc dallam. Nagyon népszerű. Az öregek nagyon sokféle szöveggel szólaltatják, meg ma is. Legismertebb szövegezésű a híres Bükk-Mátra-vidéki palóc betyárról, Vidrócki Marciról szóló „A Vidrócki híres