A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KEMENCZEI Tibor: A tiszaszederkényi későbronzkori raktárlelet

38 KEMENCZEI TIBOR 9. Három tölcséralakú csüngő. — I. tábla 6—8. 10. Négy különböző nagyságú ujjspirális tekercs, s egy töredék. — I. tábla 12—16. 11. Spirálcsövecskék. — I. tábla 18—19. 12. Huzaldarab. — I. tábla 17. A lelet egyes tárgyait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azok egész ÉszakMagyarországon a későbronzkorban gyakoriak, számos más raktárleletben is előfordulnak. A spirális kartekercs a Kárpátmedencében a koszideri fémmüvességi körben lépett fel.

2 Bóna István ott északi és nyugati elemnek tartja.

3 A tiszaszederkényi példányok (I. tábla 1, 3.) jól megkülönböztethetők a koszideri típustól, s egy másik, Észak-Magyarországon elterjedt formához csatlakoznak. Ennek fő jellemző jegye, hogy hosszú, sokmenetű, egyik vége felé kiszélesedő. A két végét lezáró spirálkorongok közepén tutulus lehet (Forró,

4 Barcika,

5 Borsod megye

6

), a másiknál ez hiányzik (Rimaszombat,

7 Felsőbalog,

8 Forró,

9 Aranyos,

10 Pétervására

11

). A tiszaszederkényi darabok az utóbbi típus körébe tartoznak. Az Észak-Magyarországon a későbronzkorban használt kartekercstípus eredete a koszideri körre nyúlhat vissza, az attól átvett formát alakította át, módosította a pilinyi kultúra fémművessége. A mindkét spirálkorongokban végződő kartekercset a fenti raktárleleteknél fiatalabb, HA

2 korú bodrogkeresztúri kincsben is megtaláljuk.

12 Ebben az esetben már retardálónak kell tekintenünk ezt a formát. Észak-Magyarországon a mindkét végén spirálkorongban végződő kartekercsnek egy másik, a koszideri típussal csaknem megegyező formáját is ismerjük. Ez a Hernád vidékén fordul csak elő, s a bárcai csoport fémművessége hagyatékaként a későbronzkor 2 végén került a földbe (Drevenik, Zalkod).

13 A tárgyalt kartekercsforma időrendi meghatározására a raktárleletek a mérvadók. A forrói lelet a legidősebb azok a raktárleletek között, amelyek ezt a kartekercstípust tartalmazzák. A R BD közepével párhuzamosítható későbronzkor 2 végére keltezhető. A többi raktárlelet a pilinyi kultúra záródásakor, a HA közepén került a föld alá.

14 A hosszú, sokmenetű kartekercs tehát már a későbronzkor 2-ben megjelent ÉszakMagyarországon, a koszideri típus helyi utánzata, változataként, s egészen a HA közepéig használatban volt. A sűrűn, függőlegesen rovátkolt karperec (I. tábla 4.) párhuzamait az északmagyarországi későbronzkori raktárleleteken kívül (Erdőhorváti,

15 Pétervására II,

16 Abaújszántó

x 7

) a Felső Tiszavidéken és Erdélyben találjuk meg a legnagyobb számmal,

18 de előfordul Délkelet-Lengyelországban,

19 Kelet-Oroszországban,

20 Szlovákiában,

21 és Észak-Jugoszláviában

22 is. Elterjedési központját tekintve Észak-Magyarországra a Tiszától keletre fekvő területekről juthatott. Első felvidéki jelentkezése a maly-horesi raktárleletbe tartozó karperec, amely a R BD közepén a pilinyi kultúra bárcai csoportja záródásakor került a föld alá.

23 A halomsíros kultúra függőleges vonalcsoportokkal díszített, s a koszideri kör tömör, kerekátmetszetű karperecének lehet utódja a Kárpátmedence keleti felében a késő bronzkorban és a korai vaskor eleién elterjedt függőleges vagy ferde vonalcsoportokkal díszített karperec

24 (I. tábla 5, 9—11.). Gardawsky Délkelet-Lengyelországban a Montélius II. periódus végére keltezi.

25 Észak-Magyarországon a pilinyi kultúra bárcai csoportjában jelent meg először (Maly Hores, Drevenik, Bodrogkeresztúr kör-