A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KEMENCZEI Tibor: A tiszaszederkényi későbronzkori raktárlelet

A TISZASZEDERKÉNYI KÉSŐBRONZKORI RAKTÁRLELET 39 nyéke, Muhi-Princtanya),

26 majd a fiatalabb pilinyi kultúra fémművességének igen gyakori elemévé vált. A pilinyi kultúra végén földbekerült rimaszombati típusú kincsek egyik általános alkotóeleme (pl.: Sajóvámos,

27 Sajógömör, Tornyosnémeti,

28 Szakácsi,

29 Tiboldaróc,

30 Abaújkér,

31 Finke, Felsőzsolca,

32

). A tornyosnémeti raktárlelet tartalmaz a tiszaszederkényivel (I. tábla 2.) szinte megegyező nagy szemüvegspirálist.

34 Hasonló fordul elő a bologdi, a bárcai csoporthoz sorolható leletben is, azzal a különbséggel, hogy annak közepén gomb van.

35 Ezt a típust a pilinyi kultúrán belüli fejlődés eredményeképp létrejöttnek kell tartanunk. A késő bronzkor folyamán a Kárpátmedence egész területén ismert a tölcsércsüngő. Több típusra választható szét. A koszideri fémművességi körben a nagyméretű, harangalakú alsó résszel rendelkező forma fordul elő.

36 Ezzel nincs összefüggésben a késő bronzkor 1—2 periódus fordulóján (R BB — BC fordulója) Észak-Magyarországon a pilinyi kultúrával megjelent kisméretű típus (Zagyvapálfalva, Bárca, Abaújszántó. Sena IV). Párhuzamait a Kárpátoktól északra (Brandenburg, Pomeránia, Szilézia) és északkeletre (Délkelet-Lengyelország) találjuk meg, kétségtelen, hogy azokról a területekről ered. A pilinyi kultúrán belüli fejlődés útján alakult ki a kis tölcsércsüngő, szárának végén kis kiugrással (Erdőhorváti). A tiszaszederkényi kincsben levő nagyobb méretű, díszítetlen tölcsércsüngő (I. tábla 6—8.) az észak-magyarországi késő bronzkor végi raktárleleteken (Osgyán (Ozdany), Tornyosnémeti, Abaújkér, Tibolddaróc), kívül Délkelet-Lengyelországban (Jaworza Dolnego, Stawiszyce) is előfordul. Mivel mindkét területen megvan az előzménynek tekinthető kisméretű típus, valószínűleg külön külön egymástól függetlenül fejlődtek ki. Észak-Magyarországon alakult ki a nagyméretű tölcsércsüngő alul két, vagy egy körbefutó bordával díszített változata (Kisternye, Edelény, Piliny, Szirmabesenyő környéke), ahonnan Kárpátukrajnába is eljut (Podmonostry). A tölcsércsüngő háromszögekkel áttört változata (Felsődobsza) keleti eredetű (Micskepuszta, Opályi).

37 A nyugati halomsíros kultúra területén általános az ujjspirális (I. tábla 13— 16).

38 Észak-Magyarországon nyilván ennek örökségeként élt tovább a pilinyi kultúrában egészen a korai vaskor kezdetéig (Sajó Gömör, Tornyosnémeti, Benczurfalva).

39 A spirálcsövecskák nem alkalmasak sem kronológiai, sem kulturális meghatározásra, mivel a korai bronzkortól kezdve egészen a kora vaskorig általánosak. összegezve a tiszaszederkényi raktárlelet elemzéséből levonható tanulságokat megállapíthatjuk, hogy a lelet zömében Északmagyarországon a késő bronzkor 2—3 periódus (R BC — HA

X

) folyamán elterjedt tárgyakból áll. Pontos keltezésére, a kincslelet földbekerülése időpontjának meghatározására egyik sem alkalmas. Ezt csak a többi észak-magyarországi késő bronzkori raktárlelettel összefüggésben lehet megtenni. Észak-Magyarországon a késő bronzkor alatt két kincslelet-horizontot lehet szétválasztani. Az egyik a Hernád vidékén a bárcai csoport végét jelzi (Drevenik, Maly Hores, Forró, Zalkod, Abaújkér) a késő bronzkor 2 periódusának végén (R BD közepe),

40 míg a másik a fiatalabb pilinyi kultúrát felszámoló népmozgalom következtében került a föld alá a HA közepén. Az utóbbit, amely eddig 64 leletből áll, Mozsolics Amália után

41 rimaszombati típusú kincsleletek körének nevezzük.

42 A tiszaszederkényi kincs alkotóelemeinek pontos megfelelői a rimaszombati típusú raktárleletekben kivétel nélkül megvannak. Az a megegyezés, amit a bárcai csoporthoz köthető raktárleletekkel árul el, a pilinyi kultúra első szakaszában a Zagyva