A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

ZSADÁNYI Guidó: A felvidéki vándorkiállítások története

188 ZSADÁNYI GUIDÓ nyánszky képeit is. A sárospataki cikkíró, akinek Rippl-Rónairól írt bírálata is érdekes, Fényes Adolf képeit „mint a szocializmus bevonulását a művészetbe" üdvözölte.

31 Az egri bemutató megnyitására sikerült Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert megnyerni. Ez már önmagában is biztosította a sikert. Apponyi beszédében határozottan állást foglalt a vándorkiállítás gondolata mellett,"... midőn a képzőművészeti vándortárlatok intézményét nagyobb arányokban meghonosítjuk" kötelessége az első lépésnél jelen lenni, hogy kifejezze: „a kormány ezt országos ügynek tekinti". Ezzel azonban a kormány szerepe be is fejeződött. Egyetlen képet vásároltak a kiállításról és nincs adatunk arra, hogy a továbbiakban is bármily jelentősebb erkölcsi vagy anyagi támogatást nyújtottak volna.

32 Az egri bemutatkozást mind a napi, mind a művészeti sajtó a legnagyobb elismeréssel fogadta. A Művészet cikkírója szerint a kiállítás a legkedvezőbb légkörben jött létre. Anyaga minden addigi vidéki kiállítás színvonalát felülmúlta. Apponyi szolidaritása arra sarkalja majd a Társulatot, hogy a vándortárlatot az egész országra kiterjessze.

33 Az egész sajtó őszinte elismeréssel emlegette Balogh Bertalant, a kiállítás szervezőjét. A kiállításnak Egerben, két hét alatt 4089 fizető látogatója volt. Eladtak 31 művet 16 365 koronáért. Miskolc volt a kiállítás második állomása. Korábban, 1899-ben a Szalon rendezett itt kiállítást, melyet Hock János hangulatkeltő művészeti előadásai vezettek be. Anyagában Glatz Oszkár és Mednyánszky László mellett kevésbé ismert művészek szépeitek. A 280 műtárgyból a helyi kritika is mintegy 30 művet mellőzhetőnek jelzett.

34 Tíz nap alatt 3600 látogatója volt és a vásárlás 5500 koronát tett ki. Az eredmény magasan felülmúlta a Szalon korábbi aradi és szegedi kiállításainak eredményeit. 1902-ben a Műcsarnok jobb anyaggal szerepelt, az érdeklődés nagy volt, vásárlás azonban nem történt. Bár az előzmények biztatóak voltak az egri nagy siker után, egyesek mégis aggodalommal tekintettek a miskolci bemutató elé. Féltek attól, hogy a miskolci eredmények messze alatta maradnak az egrieknek. Valószínűleg ennek elkerülése érdekében írt Andrássy Gyula, mint a Társulat elnöke Szentpáli miskolci polgármesternek, melyben felkérte kövessen el mindent a kiállítás sikere érdekében.

35 Balogh és Szentpáli között nem volt teljes az egyetértés és valószínűleg ezért volt szükség erre a levélre. Andrássy, mint belügyminiszter, a polgármester felettese volt és kívánságai elől nehéz lett volna kitérni. Pontosan sajnos nem állapítható meg a nézeteltérés oka. A miskolci nehézségekről Balogh Bertalan csak annyit írt „... olyan indokai vannak, melyeket itt tárgyalni nem kívánok."

36 A miskolci megnyitás valóban nem a legkedvezőbb körülmények között zajlott le. A felkért Molnár Viktor államtitkár utolsó pillanatban lemondott és így Tarnay Gyula borsodi alispán nyitotta meg. Még a helyi sajtó is bírálta Tarnay beszédét elsősorban azért, mert az előző miskolci kiállításokat amatőr-kiállításoknak minősítette.

35

, 37 Balogh Bertalan minden erejével azon volt, hogy elkerülje a miskolci kudarcot. Újságcikkek jelentek meg, személyesen agitált és az érdeklődés növelésére még a katonazenekart is beállították, hogy a kiállítási termekben délutánonként műsort adjon. Végül a miskolci bemutató mégis eredményesen zárult, 4700 látogatója volt, mellyel felülmúlta az egri eredményt, a vásárlások összege is csaknem elérte a 10 000 koronát. Egerrel szemben ez bizonyos lemaradást jelentett, de ez az egri papság nagyobb arányú vásárlásaival magyarázható. Ezzel szemben Balogh Bertalannak sikerült a miskolci bankokat vásárlásra bírni, azt azonban már ő sem tudta elérni, hogy az angol példához hasonlóan, a bankok a megvásárolt képeket a múzeumnak adják.

38 Érdekességként említjük meg Tornyai