A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
ZSADÁNYI Guidó: A felvidéki vándorkiállítások története
A FELVIDÉKI VÁNDORKIÁLLÍTÁSOK TÖRTÉNETE 189 János „Rákóczi Rodostóban" című festményét az egyik miskolci pénzintézet, 39 Uferbach Jenő: Vitatkozó szocialisták című képét pedig a Kereskedők és Gazdák Köre vette meg. A Borsod-Miskolci Múzeum pedig Fényes Adolf: Asztalos című képét vásárolta meg, mely ma is képtárának legjelentősebb alkotása. 40 A vándortárlat kassai bemutatója kevésbé sikerült. Elsősorban azért, mert időpontja egybeesett II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalával. Az ünnepségek költségei a tehetősebb kassaiakat úgy látszik meglehetősen terhelték és így mindössze 6887 korona vásárlás volt. A látogatók száma pedig csak 2835-öt tett ki. A Kassánál jóval kisebb Eperjesen 6167 koronás vásárlás történt. Miután az egyes állomásokon az eladott képeket a vevőknek kiadták (összesen 61 művet) a Műcsarnok a sátoraljaújhelyi tárlatra 71 tárgyból álló kiegészítést küldött. Jelentősebb alkotás csak Szinyei Merse Pál Önarcképe volt, melyet a művész fia — magántulajdonként — bocsátott rendelkezésre. 41 Sátoraljaújhelyen sem volt nagy az érdeklődés. Mindössze 2276 korona értékű vásárlás történt. Palcsó Dezső festőművész, akkori pataki diák, így emlékezik vissza a tárlatra: „A képek a megyeháza nagytermében és két szomszédos teremben voltak elhelyezve, két sorban egymás felett. A nagy anyag miatt még néhány paravánt is felállítottak. A nagy terem képei nem fogtak meg: Zempléni, Bosznay, Vastagh stb. — Kacziány nem tetszett. Ellenben a baloldali kis teremben Rippl-Rónai „Öreganyám" képe, mellette Ferenczy „Tavaszi táj a Virágheggyel", szemben velük Mednyánszky „Zúzmarás téli tája" ma is megmaradt a legintenzívebben az emlékezetemben. A jobboldali teremben Szinyei Önarcképére, Benczúr Amorettek képére is emlékszem". 42 Az újhelyi bankok is vásároltak (Udvary Géza: II. Endre és keresztesei c. képét) Zemplén vármegye pedig Komáromy Katz Ede: „Kossuth nótá"-ját. Már a miskolci kiállítás alatt felmerült a Debreceni Műpártoló Egyesület részéről a kívánság, hogy a vándorkiállítást Debrecenben is mutassák be. A társulat ezt elfogadta és Gyöngyös előtt a debreceni tárlatot is programba állították. Debrecenben a Műpártoló Egyesület 1904-ben rendezett tárlatot, melyen 50 művész 197 alkotását állították ki és mintegy 1900 korona értékben vásároltak. 43 A vándortárlaton mérsékelt vásárlás (6100 korona) történt, amit elsősorban azzal lehet magyarázni, hogy a Műpártoló Egyesület működése révén az igények bizonyos fokig már telítődtek. Ezenkívül — miután csak közben merült fel az itteni bemutatás lehetősége — nem volt elég idő az előkészítésre sem. Az utolsó állomás Gyöngyös volt, ahová 1907 januárjában került az anyag. A város nagyságához mérten a 4690 koronás vásárlás egészen jónak mondható. Itt történt meg a kiállítás folyamán árusított sorsjegyekre a műtárgyak kisorsolása. A vándortárlat befejeztével Gyöngyösön kisebb ünnepséget tartottak, melyen Balogh Bertalan ismertette az eredményeket. Egyébként az egész kiállítás-sorozatról részletes jelentést készített Balogh Bertalan és azt nyomtatásban is közreadta. A kiállítás a Műcsarnok számára teljes erkölcsi sikerrel és 2296 korona hiánnyal zárult. A jelentés hangsúlyozta, hogy ebből mintegy 1500 korona — megfelelő intézkedések mellett — megtakarítható lett volna. (Ugyanis a rendelések felett a Műcsarnok diszponált és több esetben Balogh Bertalan tudta nélkül is rendeltek olyan dolgokat, melyekre szerinte nem volt szükség.) Rámutatott azonban arra, hogy a Műcsarnoknak egyéb haszna is volt a tárlatból, mely nem a kiállítási címen jelentkezett. így a társulati tagok ezzel kapcsolatos növekedése révén, továbbá a Társulat támogatására befolyt adományokból. (SeckendorfF Borsod megyei nagybirtokos például 4000 koronát adott, mások is tettek 1—200 koronás adományokat.) Ezek a tételek persze
