A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

ZSADÁNYI Guidó: A felvidéki vándorkiállítások története

A FELVIDÉKI VÁNDORKIÁLLÍTÁSOK TÖRTÉNETE A -i. A. milleniumot követően művészeti életünk is fellendült. Ezt az állam és a magánosok vásárlásai segítették elő, de csaknem teljesen a fővárosra korlátozódott. A nagybányai festőiskola megalapítása egy teljesen új korszak kiindulása volt. Azonban az új irányzat zászlóvivőinek is a főváros közönségét kellett ügyüknek megnyerniük, s éppen ezért jóformán nem is foglalkoztak a vidéki közönség meghódításának ügyével, amit Budapest rendkívül nagy művészeti szerepe teljes mértékben indokolt. Rövid idő után a nagybányai iskola legjobb erői is a fővároshoz kapcsolódtak. Vidéken képzőművészeti élet jóformán nem volt. Ezen az elmaradott helyzeten kívánt változtatni a Felvidéki Vándorkiállítás. Célját Lyka Károly így fogalmazta meg: „Jó művészetet vinni a vidéki városokba, s minden módon buzdítani a közönséget a vásárlásra. Ezt a nem könnyű feladatot igyekezett megoldani egy lelkes barátja a művészetnek Balogh Bertalan miskolci államvasúti főtiszt."

1 Balogh Bertalan, mint a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület főtitkára

2 jól ismerte a vidéki városok kulturális helyzetét. Nehéz feladatra vállalkozott. A szomszédos városokkal szemben — kulturális szempontból — lemaradt Miskolcon akart kulturális életet teremteni. Ennek érdekében igen sokoldalú munkát végzett.

3 Páratlan szervezőkészséggel rendelkezett és az akkori körülmények között szinte hihetetlennek tetsző feladatokat oldott meg. Életének legjelentősebb sikere a Felvidéki Vándorkiállítás létrehozása és kiállítás-sorozatának kétszeri megrendezése volt. Munkájának értékét nagyban emeli az a tény, hogy mint vasúti tisztviselő vállalakozott e feladat megoldására és így állását tekintve nem volt különösebb társadalmi rangja, illetve helyzeti előnye. E hátrányok mellett is biztosítani tudta terve megvalósítását, melyet a nagy kiállítási intézmények addig kielégítően nem tudtak megoldani. Miskolc története szempontjából is jelentőséggel bír az a tény, hogy a vándorkiállítás gondolata és megvalósítása kulturális életénsk egyik irányítójától ered. A sok tekintetben — elsősorban kulturális téren — lebecsült és elmaradottnak nyilvánított Miskolc a vándortárlat többi állomásaival egyenrangú félként állta meg helyét, sőt a második vándorkiállításon felül is múlta azokat, mind az érdeklődés nagysága, mind a vásárlások végösszege tekintetében. Művészeti irodalmunk Lyka Károlyon

4 és az 1955. óta folyamatosan megrendezett miskolci országos képzőművészeti kiállítások egyik méltatóján kívül,

5 nem foglalkozott a vándorkiállítás kultúrpolitikai és művészeti jelentőségével. Igaz, hogy e kérdés feldolgozása is akadályokba ütközött, mert az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat iratanyaga, melyben a vándortárlat iratai voltak, megsemmisült. A Borsod—Miskolci Közművelődési és Múzeum-Egyesület iratai és Balogh Bertalan vándorkiállítási levelezése pedig nem volt hozzáférhető.

6 Ma már ezek az iratok a Herman Ottó Múzeum művészettörténeti adattárában rendelkezésre állnak, a kiállítások terjedelmes sajtóvisszhangja-