A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja
12 KEMENCZEI TIBOR Nem tudunk Jilkovának a pilinyi és egyeki kultúra viszonyával kapcsolatos állásfoglalásával sem egyetérteni. Egyetlen urnatípusra alapozva semmiképpen sem lehet kultúrák önállóságának kérdésében dönteni. A díszítetlen egyeki urnatípushoz hasonló forma jelenléte a bárcai csoportban legfeljebb egyeki hatást jelenthet, de nem azonosságot. A Közép-Tisza menti területen számos temető (Rákóczifalva, Bagimajor, Igrici— Matata, Egyek, Muhi Csüllődomb stb.) a pilinyi kultúra mindkét csoportjától eltérő leletanyaggal bizonyítja az egyeki kultúra önállóságát. A tárgyalt urnaforma a bárcai csoportban fejlődött ki, s csak annak első szakaszára jellemző. Kialakítására esetleg gyakorolhatott az egyeki kultúra hatást, előzményének azonban a csonkakúpos nyakú urnát, öblén két füllel (I. t. 2, II. t. 2.) kell tekintenünk. 7. Szélesszájú edény vállán egy vagy két füllel. — Bárca. 33 A bodrogszerdahelyi temető területén kerültek elő ilyen edények, sajnos nem síregyüttesben. 34 így bizonytalan, hogy a bodrogszerdahelyi csoporthoz, s nem esetleg a temetőnek a bárcai csoport idejébe átnyúló részéhez tartoznak-e. A bárcai csoportnak a részint bodrogszerdahelyi hagyományokból táplálkozó agyagművessége elképzelhetővé teszi azonban azt, hogy bodrogszerdahelyi örökségnek tartsuk ezt a formát. A Muhi Princ-tanyai, a bárcai csoport második szakaszába tartozó temető leletanyagában is előfordul ez a forma. 35 8. Rövid, íveltnyakú, szélesszájú csupor. — Bodrogkeresztúr környéke (I. t. 3.), Bárca, 30 Budkovce. 37 Közvetlen párhuzamát nem ismerjük. A bárcai csoport keretében kialakult típus lehet. 9. Egyfülü, talpas kis korsók. — Bodrogkeresztúr környéke, 38 Bodrogkeresztúr Vásártér, 39 Tokaj—bodrogkeresztúri országút (II. t. 7.), Abaújszántó (V. t. 2, 3.) Detek (IV. t. 2.), Borsodszirák (IV. t. 10.), Borsodszirák-homokbánya (IV. t. 11—12.), Külsőbőcs (III. t. 7.), Sárospatak, Szőlőske (Seleska), Bárca, 4u Enyicke (Haniska), 41 Sena IV. 42 Rendkívül jellegzetes a bárcai csoportra, annak vezértípusát képviseli. A középsőbronzkorban az egész Kárpátmedencében elterjedt, középsőbronzkori alapokon, az egyes kultúrákban önállóan kifejlődött, egyfülü korsótípus formakörébe sorolható. 43 A bárcai korsóformának a bodrogszerdahelyi csoport egyfülü, gazdagon díszített korsótípus az előzménye. 44 Ennek díszítése a bárcai csoportban szegényebbé vált, többnyire csak a vállat díszítő vonalkötegek alkalmazására szorult, kidolgozása durvább lett. Ilyen formában csak a bárcai csoportban fordul elő, nem függ össze sem a zagyvapálfalvi csoport hasonló korsóformájával, sem a Középső Dunamedencében ebben a korban elterjedt egyfülü korsókkal. 10. Kihajló peremű, nyomott gömbtestű, nagy bögre, egy füllel. Hármas függőleges borda, pontokban végződő vonalkötegek és árkolás, díszítheti a vállát. — Bodrogkeresztúr környéke (I. t. 5, II. t. 5.), Bárca, 45 Méra Fő utca 69., Tiszaluc (III. t. 6, 7.), Onga (IV. t. 3.), Tokaj (II. t. 8.). A bárcai csoportban alakult ki a kisebb, hasonló alakú egyfülü bögrék mintájára. Ismert a pilinyi kultúra nyugati területeiről is (Piliny) 4,i , ahol bárcai hatásra jelenhetett meg. Hasonló kisebb és nagyobb bögreforma árkolt díszítéssel előfordul az egyeki kultúrában (Egyek, Muhi Csüllődomb) 47 és a Berkesz Demecser csoportban (Muhi, Berkesz, Demecser) 48 is. A bodrogkeresztúri árkolt vállú darab (II. t. 5.) az egyeki kultúra hatását mutatja a bárcai csoportra.
