A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

BARSI Ernő: Népzenénk problémái egy daloló sülyi pásztor életének tükrében

NÉPZENÉNK PROBLÉMÁI EGY SÜLYI PÁSZTOR ÉLETÉNEK TÜKRÉBEN m Tekintélyes összeg ez egy pásztorkeresetből. S az, hogy milyen nagy utat tett meg, míg Sályból Tiszacsegére eljutott néhány széphangú kolompért, mutatja, mekkora áldozatot hozott megszerzésükért. (Valószínűnek látszik, hogy a kolompok, csengők hangjainak összeválogatásában bizonyos népi harmónia érzék nyilvánul meg. Ennek feltárása további kutatások feladata lesz. Annyi bizonyos, hogy hangjuk után válogatja ki a pásztor csengőit, kolompjait, s a válogatás után egyszerre is összerázza őket. Hogy ehhez az összeválogatáshoz való érzéket sokra tartja Tarjáni András, elárulja a tiszacsegei csengő vásárról bizonyos büszkeséggel elmondott emlékezése: „Mikor összeráztam őket, hát összecsődültek a bámulására." Ha az ember nemcsak messziről hallgatja a kolompszót, hanem közelről is megismeri a pásztoréletet, mennyivel mélyebbre jut a pásztordalok megértésében. Aki megismerte Tarjáni Andrást az tudja igazán, hogy mennyire az életet énekli, mikor pl. ilyen strófákat dalol: Csörög csattog a vasajtó Talán gyön a tömlöctartó. Hányja-veti fejem alját, Nem ástam-e ki a falját. Hogy átérzi dalolás közben ennek a mondanivalóját. Hiszen az édesapja is annak köszönhette az életét, hogy a boszniai fogságból egykor megszökött a bicskával kibontott falon át. Költészetté vált élet, s az éneklésen át újra életté váló költészet: ez Tarjáni András dalkincse. Barsi Ernő Tarjáni Andrást hallgatják a fonóban