A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

BARSI Ernő: Népzenénk problémái egy daloló sülyi pásztor életének tükrében

110 BARSI ERNŐ akkor élnek vele a népi énekesek, mikor a dal nagy ambitusát nem győzik hangterjedelemmel, s oktávval mélyebben folytatják a megkezdett dallamsort. Tarjáni András ellenkező módon is használja az oktávtörést. Mikor mások előtt, vagy pedig mikrofonba énekel, akkor az ereszkedő felépítésű dallamok végét nem énekli természetes mély fekvésükben, hanem oktávval magasabban, hogy a hangja annál „hatalmasabban"szóljon. Az is megesik, hogy a dallam 3. 4. sora, (melyet általában meg szoktak ismételni a népi énekesek) annyira előtérbe kerül az emlékezetében, hogy egyszerűen erre énekli tovább a dallamot. * Műdaloknál is gyakran énekel féldallamot, 3. 4. dallamsorra énekelve végig az egész szöveget. Előfordul nála a dallam felejtésének egy olyan foka is, melynél a hangnem érzése borul fel a dallam végére. Megegyező 1. és 4. sorú sorú formánál pl. a moll hangnemben kezdett dallam a visszatérésnél dur dallammá változik. Dallamaihoz kapcsolódó verseit vizsgálva rendkívül sok szép, költői szöveget találunk közöttük. Nemcsak a pásztorélet tárul elénk ezekből a dalokból, hanem régi híres betyárok alakjai, a magyar múlt keservei és örömteli pillanatai, s a magyar ember sok-sok jellemvonása elevenedik meg bennük. Szinte nincs olyan emberi érzés, ami hangot ne kapna dalaiban. Milyen gazdaggá formálták ezek a dalok Tarjáni András érzelmi világát. Érdekes jelenség dalhasználatában a dallamok elváltozásához hasonlóan a szövegvariálódás is. Pl. a Pallagon legel... dallamára 1959. nov. 12.-én a következő szöveget énekelte: András felé van az idő Derül borul mindenfelől. Nem találok annyi helyet, Huva lehajtsam fejemet. 1960. jan. 15.-én pedig ezt a dalszöveget így variálta: András felé van az idő Tornyosodik már a felhő. Sírnak rínak a bárányok Változtatnak a bojtárok. A pásztorélet és a pásztor dallamkincs szoros kapcsolatára mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy dalszövegeinek kifejezései, jelzői sok esetben ugyanazok, mint a prózai beszédjében használatosak „Beléd száll a fényes balta..." énekli egyik dalában. S mikor elbeszéli édesapjának a sorsát, hogyan szerezte vissza egyszer az ellopott tinóját a disznóshorváti erdőben legeltető pásztoroktól, elbeszélésében is azt mondja: „Látja ám édesapám, hogy a fényes balta be van vágva az ajtófélbe." Aki nem ismeri közelebbről a pásztoréletet, nem is sejti, hogy a pásztordalok szövegeinek egy-egy jelzője vagy megállapítása mögött mi minden rejtőzik. Mennyire a reális életet adja vissza, s milyen súlya van minden egyes sorának. Felületes szemlélő előtt pl. a kedvelt Pallagon legel a juhom... kezdetű pásztornótában a második szövegsor: De szépen szól a kolompom.. nemcsak a szemlélő által történt leírás csupán, hanem sokkal több van mögötte. A pásztorok ugyanis rendkívüli gondossággal és hozzáértéssel válogatják össze a csengőiket és kolompjaikat, s büszkék is a „jó szólású csengőre. Tarjáni András egyik széphangú csengőjéért pl. egy álló napig kaszált. Két széphangú kolompját" és „pergőjét" (kisméretű kolomp) Tiszacsegén vásárolta darabonkint 24 illetve 12 Ft.-ért.