A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DANKÓ Imre: Vámosújfalu települése

VÁMOSÜJF*ALU TELEPÜLÉSE 91 faoszlopok tartják. Az udvarok leglényegesebb építménye a csűr. A legújabb házaknál már nincsen, legszebbek a falu régebbi részén találhatók. A csűr tetőzetét tartó hatalmas oszlopok közeit vesszőfonat vagy deszkafallal töltik ki. Minden csűr középajtós és merőlegesen áll a házra. A csűrök általában lezárják a porta udvari részét, mögöttük már nem udvar, hanem kert van. Sok esetben ez a kerti rész már nincsen külön fölkerítve, alacsony földhányás, kis mezsgye, vagy csak a különböző vetemények közti határvonal választja el az egyes portákat egymástól. Az udvarok különféle építményeinek (ólaknak, árnyékszéknek sitb.) anyaga a fa. Ez a tolcsvai erdőkből származik. Régebben csereüzlet tárgyát képezte, tengerit, malacot, szalonnát adtak érte, ma pénzért vásárolják. Sokan pedig úgy jutnak fához, hogy erdei munkát vállalnak és természetben kérik ki a munkabért. A vesszőfonathoz szükséges vesszőt a Bodrogot kísérő füzesekből szerzik. A kerítések, az udvarok építményei általában saját készítésűek. Paraszt ácsok munkái — mondják a faluban. A nagyobb építmények elkészítéséhez összesereglik az egész család, a távolabbi rokonok is. Segítségükkel egy-egy csűr két-három nap alatt elkészül. Általában ügyes famunkások. Maguk hasítják a szőlőkarókat (csak legújabban hozatják), ugyanúgy készítik a kerítésekhez szükséges léceket is. A tornác oszlopait, a kapubálványokat maguk, vagy a család ügyesebb faragó tagja készíti „kis vésővel" meg vonókéssel. A deszkanemű is félig saját készítésű. A tolcsvai erdőgazdaság vasútállomás melletti fűrésztelepén szoktak fűrészeltetni. Az így kapott deszka egyenetlenségeit aztán odahaza fűrésszel vagy kis szekercével eltüntetik. A kutak szinte kivétel nélkül kerekes kutak, ezeket is házilag készítik. A kutak kávája is fából és csak a legújabb időkben készülnek betongyűrűkből. A lakóházak fő építési anyaga a kő. A lakosság olcsó és jó minőségű kőhöz jut a határ északnyugati csücskében levő kőbányából. A kőépítkezésnek ugyanaz a technikája él itt, mint ami az egész Hegyalján virágzik. A különböző formájú és nagyságú köveket közönséges sárral ragasztják egymáshoz. Az így készült falnak megfelelő vastagságúnak kell lennie, hogy tartása legyen. A kőfalat aztán kívül-belül bepucolják. Ez újabb kifejezés és malteros vakolást jelent, régebben azonban tapasztásról volt szó. Bodrogi agyagot pelyvával kevertek és azzal tapasztottak. Az ilyen tapasztás azonban sohasem lett olyan sima, mint a maltervakolás, még a meszelés se tüntette el a kisebb-nagyobb egyenetlenségeket. Ezért az újabb házaknál és a módosabbaknál ma már csak malteros vakolás van. A házaknak csak kis része padlós, általában földesek. A tetőzet régebben szalma és nád volt, újabban cserép, pala és bádog. Néhány szalmatetős ház még ma is látható, ínég a kuriális típusú Kovács-féle (özv. Kovács Gyuláné háza a Kossuth utcán) háznak is szalma a teteje. A csűrök tetőzete egy régebbi tetőfedési módot őrzött meg. Általános, hogy nádtetős háznál a csűr (vagy a melléképületek) szalmatetősek, a cserepes háznál pedig nádasok.. A Csécsi Nagy Pál utcán pár szép bádogtetős csűrt is lehet látni. Paticsfalú építményekről csak emlékezet van, bár van pár gyanús épület a Lavórban, mely paticsfalúnak látszik, de a sok át- meg áttapasztás és a rongálódásoknak kővel való kijavítása kivetkőztette őket eredeti formájukból, technikájukból. Az építkezés technikája, formái és anyagai mutatják legjobban, hogy Vámosújfalu polgáriasult község. Ezt az állítást a sok épület átalakítás, moderni-