A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DANKÓ Imre: Vámosújfalu települése

91 DANKÖ IMRE zálás is alátámasztja. Vámosújfalu lakossága sohasem volt olyan elszigetelt helyzetben, mint például a szomszédos Sára. Ősfoglalkozását, a halászatot is odahagyta, amikor az fejlődésében gátolni látszott. A rajta keresztül húzódó nevezetes útvonal révén bekapcsolódott az ország vérkeringésébe. Ezt csak fokozta a vasút, mely ugyan hivatalosan az Olaszliszka—Tolcsva állomáson halad keresztül, de ez az állomás Olaszliszkához 2, Tolcsvához pedig 5 km távolságra van, Vámosújfalut pedig közvetlenül érinti. Ezért is mondja aztán a vámosi ember nagy önérzettel, hogy Liszkának meg Tolcsvának csak fütyül a vonat, de Vámosnak megáll. Ezeknek a körülményeknek a hatása a falu legutóbbi társadalmi változásaiban is észlelhető. Aránylag innen indultak legtöbben az ipar különböző ágaiba dolgozni a Hegyalja falvai közül. A háromosztatú házak helyiségei a következők voltak: konyha, szoba és kamra. A konyhákban még mindig több helyen szabad kémények vannak. A szobák elmaradhatatlan építménye a kemence. Sok ház alápincézett, vagy az udvaron van veremszerű pincéje. Ezt a bortermelés indokolja. A bútorzat éppen most van alakulóban. Festett parasztbútor (sátoraljaújhelyi és tokaji készítésűek) már alig van. Legtöbb helyen a század elejéről származó vásári parasztbútor (kanapé, sublót, kinyithatós asztal, tornyos ágy, néhány szék), legtöbbször barnára festett fenyőfa holmi, található. Most ezek kicserélése folyik olcsóbb bolti bútorféleségekre, vagy főleg pataki asztalosok által készített keményfa bútorokra. Ezen utóbbiak egyik jellegzetes sajátsága az, hogy elterjesztenek egy kombinált bútorfajtát, ami legjobban az ebédlőkredenchez hasonlít, a múlt század végi konyhaszekrény és a tükrös ebédlőszekrény kombinációja úgy, hogy az egykori sublót feladatát is betölti. Benne tartják ugyanis a ruhaneműk egy részét. Vámosújfalu társadalmi alakulását is nagyban települése szabta meg. Társadalmi viszonyai közül egyet s mást már elmondtunk az eddigiekben is. Az ősfoglalkozásokból és a jobbágysorból kilábalt falu birtokviszonyai nem voltak egészségesek. 1935-ben 136 1 kat. holdnál kisebb birtok volt, 85 pedig 1—5 kat. hold terjedelmű volt csupán. Az 5—30 holdig terjedő birtokok száma viszont mindössze 18, ugyanakkor a 30—100 holdig terjedőké 1 és a 100—1000 holdig terjedőké is 1 volt. 40 fő állandó gazdasági munkás, 2 pedig cseléd volt. A birtokmegoszlás egészségtelenségét valamelyest ellensúlyozta a szőlőtermesztés, de nem elégséges módon ahhoz, hogy a vámosújfalusi szegénység ne nézzen más munkaalkalmak után. Ilyen munkaalkalomnak kínálkozott a falu jó földrajzi fekvéséből kifolyólag a fuvarozás, majd az 1940-es évektől kezdődően a környékbeli nagyobb települések piacaira való kerti árutermelés, baromfitenyésztés. Sem ipara, sem kereskedelme nem fejlődött, egyedül közlekedési adottságai jöhettek számításba. Talán ezzel is magyarázható, hogy a különben itt is meglevő erős endogámia korábban kezdett fellazulni, mint másutt. A vámosújfalusiakat a környék lakosaihoz viszonyítva élénkség, mozgékonyság jellemzi. Minden tekintetben kevésbé archaikus, mint a szomszédság bármely települése. Szokásvilága leegyszerűsödött, és ma már csak az általánosan ismert vasárnapi korzózásra, a Miklós esti kolompolásra, a cigánj'ok karácsonyesti kántálására, a húsvéti locsolkodásra korlátozódik. Ezek is elszíntelenedtek és tartalmukból igen sokat veszítettek. A korzón kívül közösségi alkalom alig is van. Évente egyszer van szüreti bál és vagy kétszer-háromszor jegyesfoál (azaz olyan bál, ahová beléptidíjat kell fizetni — a Bodrogközben bilétes bálnak nevezik), a