A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

BÓNA István: Tiszakeszi későbronzkori leletek

28 BÓNA ISTVÁN A fentiek értelmében eddig használatos időrendünk a következőképp módosulhat : Késő Bk. 1—2 (Reinecke B/2—C) Mont. II. Halomsíros kultúra Egyeki kultúra Felsőszőcs „Átmeneti korszak" Késő Bk. 3 (Reinecke B. D.) — H. A. 1. fele (Mont. III.) Csákai csoport Farkasgyepűi csoport Magyaralmási csoport Lengyeli csoport Csorvai csoport Pilinyi kultúra Gyulaháza Muhi—Demecser Figyelemre méltó, hogy a Kárpátmedence keleti fele már a XII. sz. folyamán keleti népi és művelődési hatásokat kap. Ezeket a hatásokat természetesen nemcsak a tőrök, hanem az edényművesség és bronzművesség számos készítménye is mutatja. E Késő Bk. 3-ban megjelenő keleti elemek élete tartósnak látszik. Az alföldi korai vaskor sohasem válik teljesen közép-európai jellegűvé, az első keleti betelepülők fejlődése marad egészen a La Téne korig a terület művelődését meghatározó, döntő tényező. Az a kapcsolat, amelyet a H. B. ún. „praeszkita" kincsek tárnak elénk az Alföld és a steppék között, szintén ebből az alapból táplálkozik. Ezeket a kincseket nem rejthették el az „első" lovasnép elől, hiszen lényeges alkotórészük éppen a már itt élő keleti elemek évszázados fejlődésének és meg-megújuló keleti kapcsolatainak eredményéből áll. A szkíta tárgyakkal jellemzett korszakról is csak e helyben fejlődő keleti hagyományok és a kelettel mindvégig intenzív kapcsolatokat ápoló lakosság szemszögéből vizsgálódva nyerhetünk világosabb képet. (1960. február.) BÖNA ISTVÁN JEGYZETEK 1. F. Holstenak a miskolci múzeumban készült vázrajzai alapján összeállított közlés tiszakeszi leletekre vonatkozó adatai és rajzai téves következtetések levonására vezethetnek. V. Milojcic ezt az anyagot is felhasználó cikkének (Actes de la III

e Session Zürich 1950, Zürich 1953, 264. o. és 38. kép) hibáira, téves következtetéseire más helyen volt alkalmam rámutatni (vö. Rég. Dolg. — Diss. Arch. 2 (1959) számában). 2. Bóna I.: A középső bronzkor Magyarországon, 1958 (Kézirat). Füzesabonyi csoport. 3. A füzesabonyi nép Borsod és Heves megyei települési viszonyairól tudottak (pl. Füzesabony, Tiszafüred-Ásotthalom) is folyamatos településre mutatnak, bár ellenkező példánk is van, igaz csupán a füzesabonyi-vatyai határvidékről (pl. Hatvan). Vö. Bóna i. m. i. h. 4. Bóna I.: Acta Arch. Hung. 9 (1958) 230. 5. Kalicz N.: Herman Ottó Múzeum Évkönyve (Miskolc, 1958). 6. Foltiny I.: Halomsíros és lausitzi kultúra nyomai Szeged környékén. Rég. Füz. 4 (1957) 1. t. 5. 7. Bóna I.: Acta Arch. Hung. 9 (1958) 214—216. o; 4. t. 8. A dunavölgyi halomsíros urnákra jellemző bordadíszeket néha átveszik az egyeki urnákat készítő fazekasok is. Ilyeneket ismerünk Egyek-Kótaol dalról (telep) és Rákóczifalváról (temető). (A debreceni és szolnoki múzeumban.) 9. Majláth B.: Arch. Ért. 18 (1898) 263. o. 20. kép.